Kalocsay Ferenc: A Fóti Református Egyházközség Gárdonyi Zoltán énekkarának története

Az első félévszázad

1886 – Ez az év a fóti énekesek első közös fellépésének az éve. D. Forgács Sándor, aki elnöke is volt a dalkörnek, mondta el emlékezéseiben, hogy a jó hangú férfiak összejöttek – természetesen legtöbbször a borospohár mellett – és szolid iddogálás közepette énekelgettek, dalolgattak. A társaság lassan összeszokott, egyre rendszeresebben találkoztak. A község zömmel református volt, és a legénykori barátság kialakításában is elsőrendű szerepe volt a vallási hovatartozásnak. Nyilván mégis csak nótázgattak, hiszen a hely, ahol találkoztak, csak ezt sugallta. Ezeknek az éneklő legényeknek azon felül, hogy reformátusok voltak, közelebbi kapcsolatuk is volt a gyülekezettel – ez a temetéseken szokásos éneklésnél nyilvánult meg. Egyházi vallásos énekeket abban az időben csak a temetéseken, illetve előtte, a halottas házaknál énekeltek a sirató és virrasztó asszonyok. Amikor a temetéseken férfiak is énekeltek, ők ott is egy csoportban állva, mindig együtt voltak. A lelkipásztor ekkor Sipos Pál esperes volt, az ő szolgálati ideje alatt épült a templom 13 regiszteres (1 manuálos) orgonája, melyet Országh Sándor orgonaépítő készített 1887-ben.

Lassan híre ment a jól éneklő társaságnak, akiket már akkor dalkörnek tituláltak. 1886-ban meg is hívták őket a Kőbányai Sörgyárba énekelni egy rendezvényre. Ott már mint Fóti Református Dalkör szerepeltek. Énekkarnak persze még nem mondható, mert hiszen vezetőjük sem volt, saját maguk a kedvenc nótáikat énekelgették. Kőbányán is karvezető nélkül, unisono énekeltek. Az akkor református tanító, Both rektor pártfogásába vette a kis csoportot. Ezen felül semmi nyoma nincs közös munkájuknak.

Steffek Ödön, volt dalköri tag, kézzel írott visszaemlékezéseiben a következőket írja:

„1896-os évben március 15-e alkalmával a régi szokás szerint hazafias ünnepélyt rendeztek. A vacsora közti beszélgetésnél, poharazás közben Vörösmartynak a ‘Fóti dal’ c. művét: »Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi…« kezdték énekelni. Az itt résztvevők között volt Bertók József, aki felszólította az asztalnál ülő 7 embert, hogy amennyiben lehetséges, úgy kedd esténként az ő lakásán találkozzanak, amikor is 2 fillér petróleumpénz fizetése után nótákat fognak énekelni. Az emberek meg is jelentek, és ezután minden kedden ott találjuk őket Bertókéknál.

1898-ban Zsoldos Antal rektor (így hívták a háború előtt az igazgató kántortanítót) elvállalta a csoport vezetését. 1899-től hivatalosan mint Fóti Dalkör működtek. 1910-ig egyházi énekeket tanultak, a templomban és a temetéseken énekeltek. A gyülekezet lelkipásztora ekkor (1892–1911-ig) Molnár Albert volt. 1910 októberében voltak először „dalosnapon” Badacsonyban. A feljegyzések szerint 1911-ben (ez volt az első verseny) Vácon, a Pokol-szigeten abszolút fölénnyel nyerték el az első díjat, egy vándorzászlót. A nagy siker után hazatérve a fóti elöljáróság köszöntötte a dalkört. Ezek után sok pártoló tagja lett a kórusnak. Zászlót is csináltattak, amely még ma is megvan.

Zsoldos Antal 1912-ben meghalt, és helyébe Varga Gergely lépett. 1913-ban az alagi dalos versenyen elefántcsont karnagyi pálcát nyertek. Az első világháború kitörése után sok énekes bevonult, úgyhogy a háború végéig a dalkör működése szünetelt. 1920-ban kezdték el újra Varga Gergely vezetésével a tanulást, majd 1921-ben Balogh Ferenc (1913–1942) lelkipásztor vette át az 54 tagú dalkör vezetését. Bevezette, hogy csak az lehet tag, aki az énekeket egyedül is el tudja énekelni. Ennek következtében rövidesen 23-ra csökkent a létszám. 1922-ben az akkor megválasztott Kerekes Gyula rektor fél évig vezette a kórust, őt követte 1924-ig Kerekes Pál tanító. Rövidesen új tanítóválasztásra került sor, és a dalkör kérte a lelkészt, hogy zeneileg jól képzett karmestert válasszanak. Ekkor került sor Dallos Dezső karnagy megválasztására, akinek sikerült kiváló énekkarrá fejleszteni az együttest. Minden dalos fóti népviseletben volt: csizma, sötétkék csizmanadrág, ugyanolyan színű félkabát, fekete kalap, minden kalap mellett egy csokor árvalányhaj, tölgyfalevéllel. Szerepléskor, amikor a karnagy a közönség előtt meghajolt, a zászlótartó dalos (külön erre megválasztott énekkaros tartotta a zászlót éneklés közben is) a zászlót is meghajtotta és az énekesek egyszerre emelték meg magasra árvalányhajas kalapjukat. Ez a jelenet mindig rendkívül látványos volt, ezzel is sikert aratott a különben is kiválóan éneklő dalkör. A versenyekre az útiköltséget színdarabok előadásából és a pártoló tagok által befizetett összegből fedezték. Egy új dalköri tag csak felvétele után 1 év múlva mehetett versenyre.

1927-ben beléptek az Országos Magyar Dalos Szövetségbe, és augusztus 15-én részt vettek a szegedi országos versenyen. Itt Balogh Ferenc lelkész egy barátjával, Boross tanár úrral akarta versenyre küldeni az énekkart. Ebből nagy bonyodalom lett, mert szerették Dallos karnagy urat, aki az énekeket betanította, és ragaszkodtak ahhoz, hogy ő vezesse a kórust. Dallos az előzmények miatt nem akarta vállalni, míg végül Boross tanár úrnak kellett őt rábeszélni a részvételre. Ekkor Balogh lelkész el akarta venni a Református címet a Dalkörtől. Végül is lecsitultak a kedélyek. A kétezer dalos részvételével rendezett versenyen a fótiak az I/b díjat nyerték el, ami fényes sikernek számított. 1928-ban Vácott a főszolgabíró édesanyjának temetésére hívták meg őket, ahol 500 pengőt kaptak.

1929-ben, Debrecenben nevezetes verseny volt: Nagy lelkesedéssel fogtunk neki az énekszámok tanulásának, már csak azért is, hogy a legnagyobb református városban igen szépen szerepeljünk. Egy(!) egyházi éneket is tanultunk, hogy a templomban is énekeljünk. A verseny megkezdése előtt fél napig a tűző napon kellett állni és a díszelnökünk, Balogh Ferenc lelkipásztor megtiltotta a verseny előtti borivást, és citromevéssel kellett a bort pótolni. Mire a versenyre került a sor, senkinek nem volt hangja, mert ez a földműves dalkör borral él.” (Steffek Ö. visszaemlékezéséből)

1930-ban Budapesten, Dunakeszin és Újpesten, 1931-ben Fóton, Szentendrén, 1932-ben Balassagyarmaton, a budapesti Margit-szigeten, 1933-ban ismét Dunakeszin, Fóton, Budapesten a Király Színházban, Felsőgödön, Pesterzsébeten, Kőbányán, 1934-ben Újpesten, Gyomron, Felsőgödön, 1935-ben Rákospalotán és Újpesten énekeltek. Ebben az évben a Dalkör elhatározta, hogy Bécsbe utazik. Felvették a bécsi dalosszövetséggel a kapcsolatot, és kezdték összegyűjteni a pénzt. Mindenki a hitelszövetkezetbe adta a pénzét kamatra. Már majdnem megvalósult az út, amikor az egyik dalköri tag kivette pénzét a takarékból, mert malacokat akart venni. Erre aztán egymás után vették ki a pénzüket, ki erre, ki arra, végül az egész út elmaradt. Jellemző, hogy a dalkör létszáma a bécsi útra készülve 36 személyből állt, de 120-an jelentkeztek az útra.

1936-ban Veresegyházon, Gyömrőn, 1937-ben Pestszentlőrincen, Kisalagon, Váchartyánban, 1939-ben Kassán, Újpesten vettek részt versenyen. 1940-ben új zászlót készíttettek. 1942. február 8-án, a Zeneakadémián énekeltek, és egy ezüstserleget nyertek. 1942-ben Dallos Dezső karnagyot behívták katonának és rövidesen kikerült a frontra: „… ahonnan többször meleghangú sorokat írt a dalárdának, melyben buzdította őket, és kérte őket, hogy az általa megkezdett úton haladjanak. Aztán egyszer megszakadt a levélírás, hiába vártunk tőle többször buzdító levelet, hiába sóvárogtunk, hogy legalább az írását láthassuk, de a posta könyörtelen volt, nem hozott több levelet. Azután egyszer csak jött egy levél, de az írása idegen volt. A levélben röviden és szárazon meg volt írva, hogy Dallos Dezső kötelesség teljesítése közben az orosz harctéren eltűnt.” (Steffek Ö.)

Czövek József tanító vette át a Dalkör vezetését, de a versenyeken nem vettek részt a sok bevonult miatt. Ebben az évben halt meg Balogh Ferenc lelkész, és helyébe I. Madarász Lajost választották lelkipásztornak.

I. Madarász Lajos szolgálatának első éveiben (1942–43) megpróbálta a dalkört rábírni, hogy kizárólag egyházi énekkar legyen és gyülekezeti szolgálatokat végezzen, Fóton és vidéki utaikon. Ez a próbálkozása azonban a tagok ellenállása miatt akkor nem sikerült. A bombázások miatt azután a próbák is elmaradtak, sok dalkörös el is esett a fronton.

Kalocsay Ferenc: A F\u00f3ti Reform\u00e1tus Egyh\u00e1zk\u00f6zs\u00e9g G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n \u00e9nekkar\u00e1nak t\u00f6rt\u00e9nete<\/strong><\/p>\n

Az els\u0151 f\u00e9l\u00e9vsz\u00e1zad<\/em><\/p>\n

<\/a>1886 – Ez az \u00e9v a f\u00f3ti \u00e9nekesek els\u0151 k\u00f6z\u00f6s fell\u00e9p\u00e9s\u00e9nek az \u00e9ve. D. Forg\u00e1cs S\u00e1ndor, aki eln\u00f6ke is volt a dalk\u00f6rnek, mondta el eml\u00e9kez\u00e9seiben, hogy a j\u00f3 hang\u00fa f\u00e9rfiak \u00f6sszej\u00f6ttek – term\u00e9szetesen legt\u00f6bbsz\u00f6r a borospoh\u00e1r mellett – \u00e9s szolid iddog\u00e1l\u00e1s k\u00f6zepette \u00e9nekelgettek, dalolgattak. A t\u00e1rsas\u00e1g lassan \u00f6sszeszokott, egyre rendszeresebben tal\u00e1lkoztak. A k\u00f6zs\u00e9g z\u00f6mmel reform\u00e1tus volt, \u00e9s a leg\u00e9nykori bar\u00e1ts\u00e1g kialak\u00edt\u00e1s\u00e1ban is els\u0151rend\u0171 szerepe volt a vall\u00e1si hovatartoz\u00e1snak. Nyilv\u00e1n m\u00e9gis csak n\u00f3t\u00e1zgattak, hiszen a hely, ahol tal\u00e1lkoztak, csak ezt sugallta. Ezeknek az \u00e9nekl\u0151 leg\u00e9nyeknek azon fel\u00fcl, hogy reform\u00e1tusok voltak, k\u00f6zelebbi kapcsolatuk is volt a gy\u00fclekezettel – ez a temet\u00e9seken szok\u00e1sos \u00e9nekl\u00e9sn\u00e9l nyilv\u00e1nult meg. Egyh\u00e1zi vall\u00e1sos \u00e9nekeket abban az id\u0151ben csak a temet\u00e9seken, illetve el\u0151tte, a halottas h\u00e1zakn\u00e1l \u00e9nekeltek a sirat\u00f3 \u00e9s virraszt\u00f3 asszonyok. Amikor a temet\u00e9seken f\u00e9rfiak is \u00e9nekeltek, \u0151k ott is egy csoportban \u00e1llva, mindig egy\u00fctt voltak. A lelkip\u00e1sztor ekkor Sipos P\u00e1l esperes volt, az \u0151 szolg\u00e1lati ideje alatt \u00e9p\u00fclt a templom 13 regiszteres (1 manu\u00e1los) orgon\u00e1ja, melyet Orsz\u00e1gh S\u00e1ndor orgona\u00e9p\u00edt\u0151 k\u00e9sz\u00edtett 1887-ben.<\/p>\n

Lassan h\u00edre ment a j\u00f3l \u00e9nekl\u0151 t\u00e1rsas\u00e1gnak, akiket m\u00e1r akkor dalk\u00f6rnek titul\u00e1ltak. 1886-ban meg is h\u00edvt\u00e1k \u0151ket a K\u0151b\u00e1nyai S\u00f6rgy\u00e1rba \u00e9nekelni egy rendezv\u00e9nyre. Ott m\u00e1r mint F\u00f3ti Reform\u00e1tus Dalk\u00f6r szerepeltek. \u00c9nekkarnak persze m\u00e9g nem mondhat\u00f3, mert hiszen vezet\u0151j\u00fck sem volt, saj\u00e1t maguk a kedvenc n\u00f3t\u00e1ikat \u00e9nekelgett\u00e9k. K\u0151b\u00e1ny\u00e1n is karvezet\u0151 n\u00e9lk\u00fcl, unisono \u00e9nekeltek. Az akkor reform\u00e1tus tan\u00edt\u00f3, Both rektor p\u00e1rtfog\u00e1s\u00e1ba vette a kis csoportot. Ezen fel\u00fcl semmi nyoma nincs k\u00f6z\u00f6s munk\u00e1juknak.<\/p>\n

Steffek \u00d6d\u00f6n, volt dalk\u00f6ri tag, k\u00e9zzel \u00edrott visszaeml\u00e9kez\u00e9seiben a k\u00f6vetkez\u0151ket \u00edrja:<\/p>\n

\u201e1896-os \u00e9vben m\u00e1rcius 15-e alkalm\u00e1val a r\u00e9gi szok\u00e1s szerint hazafias \u00fcnnep\u00e9lyt rendeztek. A vacsora k\u00f6zti besz\u00e9lget\u00e9sn\u00e9l, poharaz\u00e1s k\u00f6zben V\u00f6r\u00f6smartynak a ‘F\u00f3ti dal’ c. m\u0171v\u00e9t: \u00bbF\u00f6lfel\u00e9 megy borban a gy\u00f6ngy, j\u00f3l teszi…\u00ab kezdt\u00e9k \u00e9nekelni. Az itt r\u00e9sztvev\u0151k k\u00f6z\u00f6tt volt Bert\u00f3k J\u00f3zsef, aki felsz\u00f3l\u00edtotta az asztaln\u00e1l \u00fcl\u0151 7 embert, hogy amennyiben lehets\u00e9ges, \u00fagy kedd est\u00e9nk\u00e9nt az \u0151 lak\u00e1s\u00e1n tal\u00e1lkozzanak, amikor is 2 fill\u00e9r petr\u00f3leump\u00e9nz fizet\u00e9se ut\u00e1n n\u00f3t\u00e1kat fognak \u00e9nekelni. Az emberek meg is jelentek, \u00e9s ezut\u00e1n minden kedden ott tal\u00e1ljuk \u0151ket Bert\u00f3k\u00e9kn\u00e1l.<\/p>\n

1898-ban Zsoldos Antal rektor (\u00edgy h\u00edvt\u00e1k a h\u00e1bor\u00fa el\u0151tt az igazgat\u00f3 k\u00e1ntortan\u00edt\u00f3t) elv\u00e1llalta a csoport vezet\u00e9s\u00e9t. 1899-t\u0151l hivatalosan mint F\u00f3ti Dalk\u00f6r m\u0171k\u00f6dtek. 1910-ig egyh\u00e1zi \u00e9nekeket tanultak, a templomban \u00e9s a temet\u00e9seken \u00e9nekeltek. A gy\u00fclekezet lelkip\u00e1sztora ekkor (1892\u20131911-ig) Moln\u00e1r Albert volt. 1910 okt\u00f3ber\u00e9ben voltak el\u0151sz\u00f6r \u201edalosnapon\u201d Badacsonyban. A feljegyz\u00e9sek szerint 1911-ben (ez volt az els\u0151 verseny) V\u00e1con, a Pokol-szigeten abszol\u00fat f\u00f6l\u00e9nnyel nyert\u00e9k el az els\u0151 d\u00edjat, egy v\u00e1ndorz\u00e1szl\u00f3t. A nagy siker ut\u00e1n hazat\u00e9rve a f\u00f3ti el\u00f6lj\u00e1r\u00f3s\u00e1g k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte a dalk\u00f6rt. Ezek ut\u00e1n sok p\u00e1rtol\u00f3 tagja lett a k\u00f3rusnak. Z\u00e1szl\u00f3t is csin\u00e1ltattak, amely m\u00e9g ma is megvan.<\/p>\n

Zsoldos Antal 1912-ben meghalt, \u00e9s hely\u00e9be Varga Gergely l\u00e9pett. 1913-ban az alagi dalos versenyen elef\u00e1ntcsont karnagyi p\u00e1lc\u00e1t nyertek. Az els\u0151 vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa kit\u00f6r\u00e9se ut\u00e1n sok \u00e9nekes bevonult, \u00fagyhogy a h\u00e1bor\u00fa v\u00e9g\u00e9ig a dalk\u00f6r m\u0171k\u00f6d\u00e9se sz\u00fcnetelt. 1920-ban kezdt\u00e9k el \u00fajra Varga Gergely vezet\u00e9s\u00e9vel a tanul\u00e1st, majd 1921-ben Balogh Ferenc (1913\u20131942) lelkip\u00e1sztor vette \u00e1t az 54 tag\u00fa dalk\u00f6r vezet\u00e9s\u00e9t. Bevezette, hogy csak az lehet tag, aki az \u00e9nekeket egyed\u00fcl is el tudja \u00e9nekelni. Ennek k\u00f6vetkezt\u00e9ben r\u00f6videsen 23-ra cs\u00f6kkent a l\u00e9tsz\u00e1m. 1922-ben az akkor megv\u00e1lasztott Kerekes Gyula rektor f\u00e9l \u00e9vig vezette a k\u00f3rust, \u0151t k\u00f6vette 1924-ig Kerekes P\u00e1l tan\u00edt\u00f3. R\u00f6videsen \u00faj tan\u00edt\u00f3v\u00e1laszt\u00e1sra ker\u00fclt sor, \u00e9s a dalk\u00f6r k\u00e9rte a lelk\u00e9szt, hogy zeneileg j\u00f3l k\u00e9pzett karmestert v\u00e1lasszanak. Ekkor ker\u00fclt sor Dallos Dezs\u0151 karnagy megv\u00e1laszt\u00e1s\u00e1ra, akinek siker\u00fclt kiv\u00e1l\u00f3 \u00e9nekkarr\u00e1 fejleszteni az egy\u00fcttest. Minden dalos f\u00f3ti n\u00e9pviseletben volt: csizma, s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k csizmanadr\u00e1g, ugyanolyan sz\u00edn\u0171 f\u00e9lkab\u00e1t, fekete kalap, minden kalap mellett egy csokor \u00e1rval\u00e1nyhaj, t\u00f6lgyfalev\u00e9llel. Szerepl\u00e9skor, amikor a karnagy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g el\u0151tt meghajolt, a z\u00e1szl\u00f3tart\u00f3 dalos (k\u00fcl\u00f6n erre megv\u00e1lasztott \u00e9nekkaros tartotta a z\u00e1szl\u00f3t \u00e9nekl\u00e9s k\u00f6zben is) a z\u00e1szl\u00f3t is meghajtotta \u00e9s az \u00e9nekesek egyszerre emelt\u00e9k meg magasra \u00e1rval\u00e1nyhajas kalapjukat. Ez a jelenet mindig rendk\u00edv\u00fcl l\u00e1tv\u00e1nyos volt, ezzel is sikert aratott a k\u00fcl\u00f6nben is kiv\u00e1l\u00f3an \u00e9nekl\u0151 dalk\u00f6r. A versenyekre az \u00fatik\u00f6lts\u00e9get sz\u00edndarabok el\u0151ad\u00e1s\u00e1b\u00f3l \u00e9s a p\u00e1rtol\u00f3 tagok \u00e1ltal befizetett \u00f6sszegb\u0151l fedezt\u00e9k. Egy \u00faj dalk\u00f6ri tag csak felv\u00e9tele ut\u00e1n 1 \u00e9v m\u00falva mehetett versenyre.<\/p>\n

1927-ben bel\u00e9ptek az Orsz\u00e1gos Magyar Dalos Sz\u00f6vets\u00e9gbe, \u00e9s augusztus 15-\u00e9n r\u00e9szt vettek a szegedi orsz\u00e1gos versenyen. Itt Balogh Ferenc lelk\u00e9sz egy bar\u00e1tj\u00e1val, Boross tan\u00e1r \u00farral akarta versenyre k\u00fcldeni az \u00e9nekkart. Ebb\u0151l nagy bonyodalom lett, mert szerett\u00e9k Dallos karnagy urat, aki az \u00e9nekeket betan\u00edtotta, \u00e9s ragaszkodtak ahhoz, hogy \u0151 vezesse a k\u00f3rust. Dallos az el\u0151zm\u00e9nyek miatt nem akarta v\u00e1llalni, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl Boross tan\u00e1r \u00farnak kellett \u0151t r\u00e1besz\u00e9lni a r\u00e9szv\u00e9telre. Ekkor Balogh lelk\u00e9sz el akarta venni a Reform\u00e1tus c\u00edmet a Dalk\u00f6rt\u0151l. V\u00e9g\u00fcl is lecsitultak a ked\u00e9lyek. A k\u00e9tezer dalos r\u00e9szv\u00e9tel\u00e9vel rendezett versenyen a f\u00f3tiak az I\/b d\u00edjat nyert\u00e9k el, ami f\u00e9nyes sikernek sz\u00e1m\u00edtott. 1928-ban V\u00e1cott a f\u0151szolgab\u00edr\u00f3 \u00e9desanyj\u00e1nak temet\u00e9s\u00e9re h\u00edvt\u00e1k meg \u0151ket, ahol 500 peng\u0151t kaptak.<\/p>\n

1929-ben, Debrecenben nevezetes verseny volt: Nagy lelkesed\u00e9ssel fogtunk neki az \u00e9neksz\u00e1mok tanul\u00e1s\u00e1nak, m\u00e1r csak az\u00e9rt is, hogy a legnagyobb reform\u00e1tus v\u00e1rosban igen sz\u00e9pen szerepelj\u00fcnk. Egy(!) egyh\u00e1zi \u00e9neket is tanultunk, hogy a templomban is \u00e9nekelj\u00fcnk. A verseny megkezd\u00e9se el\u0151tt f\u00e9l napig a t\u0171z\u0151 napon kellett \u00e1llni \u00e9s a d\u00edszeln\u00f6k\u00fcnk, Balogh Ferenc lelkip\u00e1sztor megtiltotta a verseny el\u0151tti boriv\u00e1st, \u00e9s citromev\u00e9ssel kellett a bort p\u00f3tolni. Mire a versenyre ker\u00fclt a sor, senkinek nem volt hangja, mert ez a f\u00f6ldm\u0171ves dalk\u00f6r borral \u00e9l.\u201d (Steffek \u00d6. visszaeml\u00e9kez\u00e9s\u00e9b\u0151l)<\/p>\n

1930-ban Budapesten, Dunakeszin \u00e9s \u00dajpesten, 1931-ben F\u00f3ton, Szentendr\u00e9n, 1932-ben Balassagyarmaton, a budapesti Margit-szigeten, 1933-ban ism\u00e9t Dunakeszin, F\u00f3ton, Budapesten a Kir\u00e1ly Sz\u00ednh\u00e1zban, Fels\u0151g\u00f6d\u00f6n, Pesterzs\u00e9beten, K\u0151b\u00e1ny\u00e1n, 1934-ben \u00dajpesten, Gyomron, Fels\u0151g\u00f6d\u00f6n, 1935-ben R\u00e1kospalot\u00e1n \u00e9s \u00dajpesten \u00e9nekeltek. Ebben az \u00e9vben a Dalk\u00f6r elhat\u00e1rozta, hogy B\u00e9csbe utazik. Felvett\u00e9k a b\u00e9csi dalossz\u00f6vets\u00e9ggel a kapcsolatot, \u00e9s kezdt\u00e9k \u00f6sszegy\u0171jteni a p\u00e9nzt. Mindenki a hitelsz\u00f6vetkezetbe adta a p\u00e9nz\u00e9t kamatra. M\u00e1r majdnem megval\u00f3sult az \u00fat, amikor az egyik dalk\u00f6ri tag kivette p\u00e9nz\u00e9t a takar\u00e9kb\u00f3l, mert malacokat akart venni. Erre azt\u00e1n egym\u00e1s ut\u00e1n vett\u00e9k ki a p\u00e9nz\u00fcket, ki erre, ki arra, v\u00e9g\u00fcl az eg\u00e9sz \u00fat elmaradt. Jellemz\u0151, hogy a dalk\u00f6r l\u00e9tsz\u00e1ma a b\u00e9csi \u00fatra k\u00e9sz\u00fclve 36 szem\u00e9lyb\u0151l \u00e1llt, de 120-an jelentkeztek az \u00fatra.<\/p>\n

1936-ban Veresegyh\u00e1zon, Gy\u00f6mr\u0151n, 1937-ben Pestszentl\u0151rincen, Kisalagon, V\u00e1charty\u00e1nban, 1939-ben Kass\u00e1n, \u00dajpesten vettek r\u00e9szt versenyen. 1940-ben \u00faj z\u00e1szl\u00f3t k\u00e9sz\u00edttettek. 1942. febru\u00e1r 8-\u00e1n, a Zeneakad\u00e9mi\u00e1n \u00e9nekeltek, \u00e9s egy ez\u00fcstserleget nyertek. 1942-ben Dallos Dezs\u0151 karnagyot beh\u00edvt\u00e1k katon\u00e1nak \u00e9s r\u00f6videsen kiker\u00fclt a frontra: \u201e… ahonnan t\u00f6bbsz\u00f6r meleghang\u00fa sorokat \u00edrt a dal\u00e1rd\u00e1nak, melyben buzd\u00edtotta \u0151ket, \u00e9s k\u00e9rte \u0151ket, hogy az \u00e1ltala megkezdett \u00faton haladjanak. Azt\u00e1n egyszer megszakadt a lev\u00e9l\u00edr\u00e1s, hi\u00e1ba v\u00e1rtunk t\u0151le t\u00f6bbsz\u00f6r buzd\u00edt\u00f3 levelet, hi\u00e1ba s\u00f3v\u00e1rogtunk, hogy legal\u00e1bb az \u00edr\u00e1s\u00e1t l\u00e1thassuk, de a posta k\u00f6ny\u00f6rtelen volt, nem hozott t\u00f6bb levelet. Azut\u00e1n egyszer csak j\u00f6tt egy lev\u00e9l, de az \u00edr\u00e1sa idegen volt. A lev\u00e9lben r\u00f6viden \u00e9s sz\u00e1razon meg volt \u00edrva, hogy Dallos Dezs\u0151 k\u00f6teless\u00e9g teljes\u00edt\u00e9se k\u00f6zben az orosz harct\u00e9ren elt\u0171nt.\u201d (Steffek \u00d6.)<\/p>\n

Cz\u00f6vek J\u00f3zsef tan\u00edt\u00f3 vette \u00e1t a Dalk\u00f6r vezet\u00e9s\u00e9t, de a versenyeken nem vettek r\u00e9szt a sok bevonult miatt. Ebben az \u00e9vben halt meg Balogh Ferenc lelk\u00e9sz, \u00e9s hely\u00e9be I. Madar\u00e1sz Lajost v\u00e1lasztott\u00e1k lelkip\u00e1sztornak.<\/p>\n

I. Madar\u00e1sz Lajos szolg\u00e1lat\u00e1nak els\u0151 \u00e9veiben (1942\u201343) megpr\u00f3b\u00e1lta a dalk\u00f6rt r\u00e1b\u00edrni, hogy kiz\u00e1r\u00f3lag egyh\u00e1zi \u00e9nekkar legyen \u00e9s gy\u00fclekezeti szolg\u00e1latokat v\u00e9gezzen, F\u00f3ton \u00e9s vid\u00e9ki utaikon. Ez a pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sa azonban a tagok ellen\u00e1ll\u00e1sa miatt akkor nem siker\u00fclt. A bomb\u00e1z\u00e1sok miatt azut\u00e1n a pr\u00f3b\u00e1k is elmaradtak, sok dalk\u00f6r\u00f6s el is esett a fronton.A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni \u00e9vek<\/em><\/p>\n

A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n lassan a dalk\u00f6rben is megindult az \u00e9let. Vezet\u00e9s\u00e9t ideiglenesen Veperdi L\u00e1szl\u00f3 evang\u00e9likus tan\u00edt\u00f3 vette \u00e1t. Egy 1948-ban kiadott \u00e1llami rendelkez\u00e9s szerint az \u00e1llamos\u00edtott iskol\u00e1kban tan\u00edt\u00f3 pedag\u00f3gusok egyh\u00e1zi, k\u00e1ntori szolg\u00e1latot nem v\u00e1llalhattak, \u00edgy egyszeriben szinte minden gy\u00fclekezet k\u00e1ntor n\u00e9lk\u00fcl maradt. A v\u00e1laszt\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge megmaradt, de aki a k\u00e1ntori szolg\u00e1latot v\u00e1lasztotta, az \u00e1llami szolg\u00e1latba nem l\u00e9phetett. Mivel Kerekes Gyula akkori f\u00f3ti k\u00e1ntor az \u00e1llami \u00e1ll\u00e1st v\u00e1lasztotta, \u00faj k\u00e1ntort kellett keresni (b\u00e1r m\u00e9g 1950. \u00e1prilis 1-ig seg\u00e9dk\u00e1ntork\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u00f6tt a presbit\u00e9rium \u00e1ltal meghat\u00e1rozott tiszteletd\u00edj\u00e9rt, havi 200 Ft k\u00e9szp\u00e9nz\u00e9rt \u00e9s havi 40 Ft st\u00f3lav\u00e1lts\u00e1g\u00e9rt). Kiss Istv\u00e1n kecskem\u00e9ti karvezet\u0151t 1948. j\u00fanius 27-\u00e9vel megv\u00e1lasztott\u00e1k, azonban – mivel \u00e1ll\u00e1s\u00e1t m\u00e9g szeptember 5-ig sem foglalta el – a presbit\u00e9rium azonnali hat\u00e1llyal \u00e9rv\u00e9nytelen\u00edtette v\u00e1laszt\u00e1s\u00e1t. Ezut\u00e1n Kalocsay Ferencet, a nasz\u00e1lyi gy\u00fclekezet volt rektor\u00e1t, az \u00faj Nasz\u00e1lyi \u00c1llami \u00c1ltal\u00e1nos Iskola igazgat\u00f3j\u00e1t \u00e9s karvezet\u0151j\u00e9t jel\u00f6lt\u00e9k p\u00e1ly\u00e1zatra, Nagy Gyula (1942\u201347 k\u00f6z\u00f6tt Nagyodon szolg\u00e1lt) pesterzs\u00e9beti lelkip\u00e1sztor javaslat\u00e1ra. A f\u00f3ti gy\u00fclekezet lelkip\u00e1sztora ekkor I. Madar\u00e1sz Lajos volt. A f\u00f3ti bemutatkoz\u00e1s 1948. november 27-\u00e9n t\u00f6rt\u00e9nt meg. Egy, a karvezet\u0151 \u00e9s a k\u00f3rus sz\u00e1m\u00e1ra is ismeretlen m\u0171vet kellett betan\u00edtani, illetve annak egy r\u00e9sz\u00e9t. A presbit\u00e9rium november 28-\u00e1n Veperdi L\u00e1szl\u00f3 karnagy \u00e9s a k\u00f3rus javaslat\u00e1ra Kalocsay Ferencet megv\u00e1lasztotta k\u00e1ntor-karnagyi tiszts\u00e9gre.<\/p>\n

Eddigi \u00e9letrajzomat az al\u00e1bbiakban foglalom \u00f6ssze:<\/p>\n

<\/a> 1925-ben sz\u00fclettem a szlov\u00e1kiai L\u00e9v\u00e1n, h\u00edv\u0151 reform\u00e1tus csal\u00e1dban. \u00d6ten voltunk testv\u00e9rek. Sz\u00fcleim 1930-t\u00f3l a B\u00e9thel \u00c1rvah\u00e1zban szolg\u00e1ltak a h\u00e1bor\u00fa v\u00e9g\u00e9ig, mikor a B\u00e9thel-mozgalom megsz\u0171nt. A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n \u00e9desap\u00e1m a L\u00e9vai Reform\u00e1tus Egyh\u00e1z gondnoka volt hal\u00e1l\u00e1ig. Az egyetlen reform\u00e1tus voltam, aki az Esztergomi \u00c9rseki Tan\u00edt\u00f3k\u00e9pz\u0151ben szerzett reform\u00e1tus k\u00e1ntori oklevelet. A h\u00e1bor\u00fas esem\u00e9nyek miatt a Dun\u00e1nt\u00fali Egyh\u00e1zker\u00fclett\u0151l enged\u00e9lyezett reform\u00e1tus bizotts\u00e1g vizsg\u00e1ztatott az int\u00e9zet szakfel\u00fcgyelete mellett 1945-ben. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, meleg, kora ny\u00e1ri napon, t\u00e1rt ablakokon kereszt\u00fcl sz\u00f3lt az orgona. A 90, 42, 105. genfi zsolt\u00e1rdallamok, r\u00e9gi reform\u00e1tus magyar dics\u00e9retek dallamai, az els\u0151 versek sz\u00f6veg\u00e9vel zengt\u00e9k k\u00f6r\u00fcl a patin\u00e1s Esztergomi Bazilika falait \u00e9s parkj\u00e1t. K\u00e9s\u0151bb, m\u00e1r 1949-t\u0151l Zal\u00e1nfy Alad\u00e1r tan\u00edtv\u00e1nyak\u00e9nt 4 \u00e9vig, majd Gergely Ferencn\u00e9l 2 \u00e9vig orgon\u00e1t tanultam, mivel a tan\u00edt\u00f3k\u00e9pz\u0151ben szerzett orgonatanul\u00e1st kev\u00e9snek tal\u00e1ltam. Mestereimre az\u00f3ta is nagy szeretettel eml\u00e9kezem.<\/p>\n

K\u00e1ntor-karnagyi szolg\u00e1latomat m\u00e1r 1944. okt\u00f3ber v\u00e9g\u00e9n elkezdtem a l\u00e9vai reform\u00e1tus gy\u00fclekezetben. Czegl\u00e9dy P\u00e1l esperes volt a lelkip\u00e1sztor, aki atyai szeretettel egyengette gy\u00fclekezeti munk\u00e1mban els\u0151 l\u00e9p\u00e9seimet. A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n, 1946-ban n\u00e9gysz\u00f3lam\u00fa ifj\u00fas\u00e1gi vegyes kart szerveztem. Az \u00e9nekkarosok nagy lelkesed\u00e9ssel j\u00f6ttek a pr\u00f3b\u00e1kra. R\u00f6videsen a k\u00f6rny\u00e9k gy\u00fclekezeteibe is elj\u00e1rtunk \u00e9nekkari szolg\u00e1latokra. A l\u00e9vai gazd\u00e1k hint\u00f3kkal vitt\u00e9k a k\u00f3rust, ami az\u00f3ta is csod\u00e1latos \u00e9lm\u00e9nyem maradt. Szolg\u00e1lati helyek voltak: Als\u00f3-, Fels\u0151szecse, Lad\u00e1ny, \u00dajbars, Garaml\u00f6k, Garamszentgy\u00f6rgy, \u00d3v\u00e1r, Nagyod. 1947. m\u00e1rcius elej\u00e9n a szlov\u00e1kiai deport\u00e1l\u00e1s el\u0151l \u00e1tsz\u00f6ktem Magyarorsz\u00e1gra a salg\u00f3tarj\u00e1ni hegyeken kereszt\u00fcl. \u00c1prilis v\u00e9g\u00e9n a nasz\u00e1lyi gy\u00fclekezet k\u00e1ntor\u00e1v\u00e1 v\u00e1lasztott Bakonyi Dezs\u0151 lelkip\u00e1sztors\u00e1ga idej\u00e9n. 1948. okt\u00f3ber\u00e9ben k\u00e9t h\u00e9tre hazasz\u00f6ktem L\u00e9v\u00e1ra (Szlov\u00e1ki\u00e1ba), ahol okt\u00f3ber 11-\u00e9n h\u00e1zass\u00e1got k\u00f6t\u00f6ttem Nagy Zsuzsann\u00e1val, majd visszat\u00e9rtem Nasz\u00e1lyra. Decemberben F\u00f3tra k\u00f6lt\u00f6ztem. A feles\u00e9gem, aki szint\u00e9n l\u00e9vai lakos volt, nem tudott \u00e1tj\u00f6nni. (\u00datlevelet magyarok akkor nem kaphattak.)<\/p>\n

Megv\u00e1laszt\u00e1som ut\u00e1n \u00fajb\u00f3l \u00e1t kellett sz\u00f6kn\u00f6m feles\u00e9gem\u00e9rt Szlov\u00e1ki\u00e1ba. A csal\u00e1djaink s\u00edrva b\u00facs\u00faztattak a bizonytalan \u00fat el\u0151tt, mikor egyik december eleji hideg, viharos \u00e9jszaka a k\u00e9t karomban hoztam \u00e1t \u0151t Letk\u00e9s k\u00f6zs\u00e9gn\u00e9l a der\u00e9kig \u00e9r\u0151 Ipoly foly\u00f3n, gyalogosan \u00e1tg\u00e1zolva. Neh\u00e9z, kem\u00e9ny, de m\u00e9gis sz\u00e9p id\u0151k voltak, mert nek\u00fcnk a j\u00f6v\u0151t, az \u00e9letet jelentett\u00e9k.<\/p>\n

Err\u0151l az esem\u00e9nyr\u0151l I. Madar\u00e1sz Lajos 7 \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb, 1955. szeptember 18-i visszaeml\u00e9kez\u00e9seiben, a jegyz\u0151k\u00f6nyv szerint – melyet a gy\u00fclekezet el\u0151tt olvasott fel 1956. janu\u00e1r 1-i jelent\u00e9s\u00e9ben – \u00edgy \u00edr:<\/p>\n

\u201eEddig mag\u00e1nos\u00e1n csod\u00e1ltam mindazt, amit Isten el\u0151ttem lepergetett. Most magas, barna fiatalember \u00e9rkezik a templomhoz. R\u00e9gi magyar f\u00f6ldr\u0151l, m\u00e9gis idegen hat\u00e1ron \u00e1t\u00e9rkezik h\u00e1zast\u00e1rs\u00e1val egy\u00fctt. 1948. \u0151sz\u00e9n vagyunk. Ami ezut\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt, azt egy\u00fctt csod\u00e1ljuk, egy\u00fctt szenvedj\u00fck, annak egy\u00fctt \u00f6r\u00fcl\u00fcnk, vagy egy\u00fctt hullatunk k\u00f6nnyet miatta. Milyen igaz az Ige: jobban van dolga kett\u0151nek, mint az egynek.\u201d<\/p>\n

Munkak\u00f6r\u00f6met a Presbit\u00e9rium az al\u00e1bbiakban hat\u00e1rozta meg:<\/p>\n

A k\u00e1ntor-karnagy munkak\u00f6re: minden liturgi\u00e1i zenei szolg\u00e1lat, temet\u00e9sek is a Dalk\u00f6r vezet\u00e9se heti 2 alkalommal. A fizet\u00e9se az \u00e1llami \u00e1ll\u00e1sban kapott \u00e9s a tov\u00e1bbiakban, a mindenkori pedag\u00f3gusi fizet\u00e9s, plusz st\u00f3lav\u00e1lts\u00e1g. Ezen fel\u00fcl k\u00f6teles volt heti 24 \u00f3r\u00e1ban hitoktat\u00e1st v\u00e9gezni az \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1ban, a meghat\u00e1rozott \u00e9s az \u00e1llam \u00e1ltal fizetett \u00f3rad\u00edj\u00e9rt. (A hitoktat\u00e1si \u00f3r\u00e1k sz\u00e1ma k\u00e9s\u0151bb, \u00e9vek m\u00falva fogyni kezdett, \u00edgy ez a munkak\u00f6r mindink\u00e1bb besz\u0171k\u00fclt.)<\/p>\n

Els\u0151 f\u00f3ti szolg\u00e1latom 1948 kar\u00e1csony\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt. Nagy meglepet\u00e9sem az volt, hogy az igen lelkesen, de nem ritmikusan \u00e9nekl\u0151 gy\u00fclekezet a \u201eKrisztus Urunknak \u00e1ldott sz\u00fclet\u00e9s\u00e9n…\u201d kezdet\u0171 \u00e9neket t\u00f6k\u00e9letesen ritmusban \u00e9nekelte.<\/p>\n

\u00dajra megindult a Dalk\u00f6r munk\u00e1ja. Fesz\u00edtett munka volt, mert az 1949. szeptemberi 50 \u00e9ves jubileumra \u00e9s a j\u00faliusban megrendezend\u0151 kecskem\u00e9ti orsz\u00e1gos dalostal\u00e1lkoz\u00f3ra k\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk. A m\u0171soron szerepl\u0151 m\u0171vek: Bach: \u00d3h Krisztusf\u0151, te z\u00fazott; Kod\u00e1ly: A csik\u00f3; B\u00e1rdos: Kossuth toborz\u00f3; V\u00e1s\u00e1rhelyi: H\u00e1rom erd\u00e9lyi n\u00e9pdal; Kenessey: 148. Zsolt\u00e1r; Halmos: Paraszti n\u00f3t\u00e1k. A kem\u00e9ny, fegyelmezett munk\u00e1nak meg is lett az eredm\u00e9nye, mert a Kecskem\u00e9ti Katona J\u00f3zsef Sz\u00ednh\u00e1zban nagy sikerrel \u00e9nekelt\u00fcnk. Egy\u00e9bk\u00e9nt a Dalk\u00f6r hatty\u00fadala volt ez a koncert. Az \u00fcnneps\u00e9gek ut\u00e1n beh\u00edvattak a Dalossz\u00f6vets\u00e9gbe, \u00e9s er\u00e9lyesen tudom\u00e1somra hozt\u00e1k, hogy a Dalk\u00f6r m\u0171k\u00f6d\u00e9si enged\u00e9ly\u00e9t bevonj\u00e1k, azzal az indokkal, hogy a Dalk\u00f6r a v\u00e1rosban szerint\u00fck \u201emin\u0151s\u00edthetetlen\u00fcl tivorny\u00e1zott\u201d. Az \u00e1rval\u00e1nyhaj visel\u00e9s\u00e9t pedig k\u00e9s\u0151bb megtiltott\u00e1k, mivel m\u00e1r nincs \u201e\u00e1rvamagyar\u201d.<\/p>\n

A t\u00e1rsas\u00e1g val\u00f3ban szerette a humort meg a j\u00f3 bort is, szabadidej\u00fckben a leg\u00e9nyek s\u00e9t\u00e1lgattak a v\u00e1rosban, s k\u00f6zben megismerkedtek egy gazd\u00e1val, akinek j\u00f3 h\u00e1zi bora volt, \u00e9s amib\u0151l n\u00e9h\u00e1ny poh\u00e1rral elfogyasztottak. K\u00f6zben egy tr\u00e9fa jutott az esz\u00fckbe. Megl\u00e1ttak az udvaron egy talicsk\u00e1t, s abba bele\u00fclt Pet\u00e9nyi J\u00f3zsef, aki kiv\u00e1l\u00f3 tehets\u00e9ggel r\u00e9szegnek tettette mag\u00e1t. Egyik leg\u00e9ny tolta a talicsk\u00e1t, a t\u00f6bbi (tal\u00e1n nyolcan) m\u00f6g\u00f6tt\u00fck egym\u00e1s v\u00e1ll\u00e1ba fog\u00f3dzva, n\u00f3t\u00e1zva elindultak a v\u00e1rosba. A f\u0151t\u00e9ren a f\u00fav\u00f3szenekar t\u00e9rzen\u00e9t adott, \u00e9s el\u0151tt\u00fck mentek el. Mikor oda\u00e9rtek, a zen\u00e9szek \u00e9szrevett\u00e9k a csoportot, \u00e9s le\u00e1lltak, a j\u00e1r\u00f3kel\u0151k tapsolni kezdtek. Egy pillanatig d\u00f6bbenten n\u00e9ztek, mire a talicsk\u00e1ban \u00fcl\u0151 f\u00e9rfi elsim\u00edtotta a haj\u00e1t, \u00e9s tisztess\u00e9gesen k\u00f6sz\u00f6nt, \u00edgy l\u00e1tt\u00e1k, hogy j\u00f3zan \u00e9s az eg\u00e9sz csak tr\u00e9fa. Erre fel\u00e1lltak \u00e9s a karmesterrel egy\u00fctt, vid\u00e1m nevet\u00e9ssel megtapsolt\u00e1k az \u00e1rval\u00e1nyhajasokat. Ez az eg\u00e9sz \u00fcgy azonban kap\u00f3ra j\u00f6tt, hogy az egyh\u00e1zi nevet visel\u0151 Dalk\u00f6rt kiiktass\u00e1k a Bart\u00f3k B\u00e9la Sz\u00f6vets\u00e9gb\u0151l. Egy\u00e9bk\u00e9nt akkor jelent meg egy rendelet, mely szerint a Bart\u00f3k B\u00e9la Sz\u00f6vets\u00e9g egyh\u00e1zi \u00e9nekkarainak egyh\u00e1zi jelleg\u00e9t meg kell sz\u00fcntetni z\u00e1ros hat\u00e1rid\u0151n bel\u00fcl.<\/p>\n

K\u00f6zben azonban a gy\u00fclekezetben m\u00e1r 1949-ben megalakult egy le\u00e1nykar t\u00f6bb mint 30 r\u00e9sztvev\u0151vel, majd p\u00e1r \u00e9v m\u00falva egy 19 tag\u00fa gyermekkar. Mindk\u00e9t k\u00f3rus igen lelkesen dolgozott, kiz\u00e1r\u00f3lag egyh\u00e1zi \u00e9nekeket \u00e9nekeltek. A le\u00e1nykarral \u00e9s a gyermekkarral kezdetben a Hallelujah \u00e9nekesk\u00f6nyvb\u0151l, majd a kinyomtat\u00e1sra el\u0151k\u00e9sz\u00edtett gy\u00fclekezeti \u00e9nekesk\u00f6nyv addig ismeretlen \u00e9nekeib\u0151l tanultunk.<\/p>\n

A dalk\u00f6r tov\u00e1bbi sors\u00e1r\u00f3l hadd \u00e1lljon itt az idevonatkoz\u00f3 1949. december 4-i jegyz\u0151k\u00f6nyv n\u00e9h\u00e1ny gondolata \u00e9s a presbiteri hat\u00e1rozat:<\/p>\n

\u201eLelk\u00e9szeln\u00f6k mindenek el\u0151tt megeml\u00e9kezik a f\u00f3ti Dalk\u00f6r 50 \u00e9ves jubileum\u00e1r\u00f3l, m\u00e9ltatja annak jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t… A bel\u00fcgyi korm\u00e1nyzatnak fenn\u00e1ll olyan ir\u00e1ny\u00fa int\u00e9zked\u00e9se, miszerint az egyh\u00e1zi dalk\u00f6r\u00f6k, melyek nev\u00fckben, jelleg\u00fckben hordozz\u00e1k egyh\u00e1zi mivoltukat… \u00e9s tagjai a Bart\u00f3k B\u00e9la Sz\u00f6vets\u00e9gnek… valamelyik n\u00e9pi szervezethez kell csatlakozniuk \u00e9s teljesen egyh\u00e1zi jelleg n\u00e9lk\u00fcl folytatni munk\u00e1jukat… vagyont\u00e1rgyaikat \u00e1tadni… Az ilyen \u00e1talakult dalk\u00f6rnek csak olyan karnagya lehet, aki elv\u00e9gzi az egy h\u00f3napos ideol\u00f3giai karnagyk\u00e9pz\u0151 tanfolyamot… Amennyiben az egyh\u00e1zi dalk\u00f6r\u00f6k … egyh\u00e1zi mivoltukat elhagyj\u00e1k, akkor nem oszlatj\u00e1k fel, \u00e9s minden tulajdonuk saj\u00e1tjuk marad. Ha nem alakulnak \u00e1t, akkor pedig feloszlatj\u00e1k \u0151ket. Vannak, akik a feloszl\u00e1s h\u00edvei… a m\u00e1sik r\u00e9sze azt tartja helyesnek, hogy a F\u00f3ti Reform\u00e1tus Dalk\u00f6r hagyja el nev\u00e9b\u0151l a reform\u00e1tus jelz\u0151t \u00e9s csatlakozz\u00e9k valamelyik n\u00e9pi szervhez… a kart vezesse tov\u00e1bb Kalocsay Ferenc karnagy, gy\u00fclekezeti munk\u00e1sunk…<\/p>\n

Hat\u00e1rozat: Presbit\u00e9rium \u0151szinte sajn\u00e1lat\u00e1t fejezi ki af\u00f6l\u00f6tt, hogy f\u00e9l\u00e9vsz\u00e1zados F\u00f3ti Reform\u00e1tus Dalk\u00f6r nem v\u00e9gezheti egyh\u00e1zi \u00e9s vil\u00e1gi vonalon p\u00e1rhuzamosan m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t. F\u00e1j\u00f3 sz\u00edvvel veszi tudom\u00e1sul az 50. \u00e9v hat\u00e1r\u00e1n a r\u00e9gi f\u00e9rfikar megsz\u0171n\u00e9s\u00e9nek sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t. Nem tartja helyesnek, hogy a F\u00f3ti Reform\u00e1tus Dalk\u00f6r f\u00e9rfikara \u00e1talakuljon reform\u00e1tus templomi karr\u00e1, mert ennek k\u00f6vetkezm\u00e9nyeit mag\u00e1r\u00f3l el k\u00edv\u00e1nja h\u00e1r\u00edtani \u00e9s am\u00fagy is sz\u00fcks\u00e9gtelennek l\u00e1tja, mert a F\u00f3ti Reform\u00e1tus Gy\u00fclekezet reform\u00e1tus templomi vegyeskara m\u00e1r sz\u00e9pen m\u0171k\u00f6dik. Kett\u0151nek sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t nem l\u00e1tja. Tudom\u00e1sul veszi, ha a Reform\u00e1tus Dalk\u00f6r tagjai megalak\u00edtj\u00e1k valamelyik n\u00e9pi szerv keret\u00e9ben a maguk dalk\u00f6r\u00e9t, amiben folytatj\u00e1k munk\u00e1jukat. Ebben a szervez\u00e9sben azonban nem tudunk seg\u00edts\u00e9g\u00e9re lenni az \u00faj dalk\u00f6rnek karnagyunk \u00e1tenged\u00e9se dolg\u00e1ban. Maga az \u00e1tenged\u00e9s k\u00e9t okb\u00f3l lehetetlen: el\u0151sz\u00f6r is karnagyunknak egy h\u00f3napos ideol\u00f3giai tanfolyamon kellene r\u00e9szt vennie, amit nem tehet meg amiatt, mert \u0151 els\u0151sorban gy\u00fclekezeti munk\u00e1s, akinek feladata heti 24 \u00f3ra vall\u00e1stan\u00edt\u00e1s, minden este gy\u00fclekezeti \u00e9nekvezet\u00e9sben az \u00faj gy\u00fclekezeti \u00e9nekesk\u00f6nyv bevezet\u00e9se miatt n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlen: majd templomi \u00e9nekkarunk vezet\u00e9se \u00e9s egy\u00e9b belmisszi\u00f3i munka. M\u00e1sodsorban maga a karnagyk\u00e9pz\u0151 tanfolyam sem veszi sz\u00edvesen, ha egyh\u00e1zi munk\u00e1s megy a tanfolyamra, ann\u00e1l a nagyon vil\u00e1gos okn\u00e1l fogva, hogy n\u00e9pi dalk\u00f6r\u00f6k vezet\u00e9s\u00e9t csak ideol\u00f3giailag teljesen azon a vonalon \u00e1ll\u00f3 ember kez\u00e9ben l\u00e1tja biztos\u00edtottnak.\u201d<\/p>\n

A dalk\u00f6r feloszlat\u00e1sa nagy gondot okozott a tagoknak, de a gy\u00fclekezetnek \u00e9s a presbit\u00e9riumnak is. Hossz\u00fa, f\u00e9l\u00e9vsz\u00e1zados m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00fck alatt mintegy 50 d\u00edjat, k\u00f6zt\u00fck f\u0151leg I. d\u00edjat gy\u0171jt\u00f6ttek \u00f6ssze a k\u00f3rusversenyeken, \u00e9s k\u00f6zel 2000 peng\u0151 megtakar\u00edtott p\u00e9nz\u00fck volt, (ami sajnos a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n elveszett). A Bart\u00f3k B\u00e9la Sz\u00f6vets\u00e9gb\u0151l t\u00f6rt\u00e9n\u0151 kil\u00e9p\u00e9s eset\u00e9n mindent a sz\u00f6vets\u00e9gnek kellett volna \u00e1tadni. Ezt sem a dalk\u00f6r, sem a gy\u00fclekezet, ill. a presbit\u00e9rium nem akarta. A nyerem\u00e9nyek \u00e9rt\u00e9kesebb darabjait elosztott\u00e1k a tagok egy r\u00e9sze k\u00f6z\u00f6tt, hogy rejts\u00e9k el, \u201eki tudja, hogy lesz\u201d. (D. Forg\u00e1cs S\u00e1ndor visszaeml\u00e9kez\u00e9sei alapj\u00e1n)<\/p>\n

<\/a>\u00cdgy teh\u00e1t eld\u0151lt a nagy k\u00e9rd\u00e9s a presbit\u00e9riumban, amelyben nagyon sok dalk\u00f6ri tag is volt, \u00e9s \u00edgy a f\u00e9rfikar megfelel\u0151 k\u00e9pviseletben vett r\u00e9szt, nem besz\u00e9lve arr\u00f3l, hogy valamennyi presbiter mindig is sz\u00edv\u00fcgy\u00e9nek tartotta a Dalk\u00f6r t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1t. A Bart\u00f3k B\u00e9la Sz\u00f6vets\u00e9g a Reform\u00e1tus Dalk\u00f6rt kiz\u00e1rta, a presbit\u00e9rium pedig sz\u00edvesen vette volna, ha a dalk\u00f6r beolvad a vegyeskarba, de els\u0151sorban a nyerem\u00e9nyt\u00e1rgyak sorsa miatt hozta meg \u00edgy a d\u00f6nt\u00e9s\u00e9t.<\/p>\n

Amikor a Dalk\u00f6rt kiz\u00e1rt\u00e1k, a tagok sehogy sem nyugodtak bele, k\u00fcl\u00f6nben is f\u00e9ltett\u00e9k a sok sz\u00e9p nyerem\u00e9nyt\u00e1rgyat, nehogy le kelljen adni a sz\u00f6vets\u00e9gnek (erre v\u00e9g\u00fcl nem ker\u00fclt sor). Sok fejt\u00f6r\u00e9s, huzavona \u00e9s egyezked\u00e9s ut\u00e1n \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttek, hogy F\u00f6ldm\u0171vessz\u00f6vetkezeti Dalk\u00f6rr\u00e9 alakulnak. \u00cdgy is t\u00f6rt\u00e9nt. V\u00e1radi karnagyot k\u00e9rt\u00e9k meg \u00e1tmenetileg a vezet\u00e9sre, aki Dunakeszir\u0151l j\u00e1rt \u00e1t egy ideig. K\u00f6zben minden f\u00e9rfitagot megk\u00e9rtem, hogy alak\u00edtsunk a n\u0151kkel k\u00f6z\u00f6sen egy egyh\u00e1zi vegyeskart. Persze a z\u00f6me hallani sem akart r\u00f3la: \u201eKi hallott m\u00e1r olyat, hogy n\u0151kkel egy\u00fctt \u00e9nekelni…\u201d, meg \u201eazt k\u00fcl\u00f6n meg kell tanulni…\u201d, \u00e9s hasonl\u00f3 indokkal nem \u00e1lltak k\u00f6t\u00e9lnek. N\u00e9h\u00e1nyan azonban m\u00e9gis \u00e1tj\u00f6ttek a vegyeskarba, s\u0151t t\u00f6bb f\u00e9rfi csatlakozott, akik addig nem is j\u00e1rtak a Dalk\u00f6rbe.<\/p>\n

A Sz\u00f6vetkezeti Dalk\u00f6rt megh\u00edvott vend\u00e9gkarmesterek tan\u00edtott\u00e1k, de sehogyan sem \u00e9rezt\u00e9k maguk\u00e9nak a folyton v\u00e1ltoz\u00f3 vezet\u0151t, hiszen megszokt\u00e1k, hogy j\u00f3ban-rosszban egy\u00fctt \u00e9l vel\u00fck karmester\u00fck. \u00cdgy lassan elkedvetlenedtek, lemorzsol\u00f3dtak \u00e9s kb. 2-3 \u00e9v m\u00falva megsz\u0171nt a Sz\u00f6vetkezeti Dalk\u00f6r. Az 1949-ben megalakult kis gy\u00fclekezeti vegyeskar lett a dalk\u00f6r jogut\u00f3dja, amely, h\u00e1la Istennek, el\u00e9g j\u00f3l fejl\u0151d\u00f6tt. [\u00c9vtizedekig v\u00e1rtuk, mikor j\u00f6nnek a nyerem\u00e9nyt\u00e1rgyak\u00e9rt, de \u00fagy l\u00e1tszik, megfeledkeztek r\u00f3luk \u2013nem j\u00f6ttek! Sajnos a nyerem\u00e9nyek a nagy gy\u00f6tr\u0151d\u00e9ses politikai v\u00e1ltoz\u00e1sok, \u00fcld\u00f6ztet\u00e9sek, bujk\u00e1l\u00e1sok ideje ut\u00e1n nagy r\u00e9szben elkall\u00f3dtak. A megmaradt darabokat az\u00f3ta is nagy becsben tartva \u0151rizz\u00fck.Az \u00f6tvenes \u00e9vek<\/em><\/p>\n

<\/a>Ifj\u00fakoromban (1938\u201344-ig a Felvid\u00e9ki B\u00e9thel \u00c1rvah\u00e1z kom\u00e1romi Tim\u00f3theus otthon\u00e1ban, a \u201eTim\u00f3theus Palot\u00e1ban\u201d) alak\u00edtottunk egy kis zenekart, \u00e9s a k\u00f6rnyez\u0151 gy\u00fclekezetek kom\u00e1romi konferenci\u00e1in j\u00e1tszottuk az \u00e9nekeket. Titkos v\u00e1gyam volt szervezni F\u00f3ton is hasonl\u00f3 egy\u00fcttest gyerekekb\u0151l. Felh\u00edv\u00e1somra 1950 \u0151sz\u00e9n a fiatalok (12\u201314 \u00e9vesek) jelentkeztek, hogy szeretn\u00e9nek valamilyen hangszeren j\u00e1tszani. Magam j\u00e1ratos voltam n\u00e9h\u00e1ny hangszeren, 9 \u00e9vig tanultam zeneiskol\u00e1ban heged\u00fclni, s mellette j\u00e1tszottam mandolinon, harm\u00f3niumon, furuly\u00e1n \u00e9s tang\u00f3harmonik\u00e1n. Szerezt\u00fcnk hangszereket \u00e9s elkezdt\u00fck a tanul\u00e1st. (Akkor m\u00e9g zeneiskola csak \u00dajpesten volt.)<\/p>\n

Viszonylag r\u00f6vid id\u0151 alatt kis zenekar (heged\u0171-mandolin-furulya) verbuv\u00e1l\u00f3dott a gyermekekb\u0151l \u00fagy, hogy ’53 kar\u00e1csony\u00e1n a templomban, majd k\u00e9s\u0151bb szeretetvend\u00e9gs\u00e9gen t\u00f6bbsz\u00f6r is j\u00e1tszottak. A zenekar tagjai: Balogh L\u00eddia, B\u00e9res Borb\u00e1la, Csel\u0151tei Istv\u00e1n, Sz. Elek Istv\u00e1n, Jakab Zs\u00f3fia, Moln\u00e1r J\u00e1nos, Petrik J\u00f3zsef, T\u00f3th J\u00e1nos. A minden egyh\u00e1zi munk\u00e1ra \u00e1rgusan figyel\u0151 \u00e1llam azonban az 50-es \u00e9vek v\u00e9ge fel\u00e9 eltiltott az iskol\u00e1skor\u00fa gyermekekkel t\u00f6rt\u00e9n\u0151 mindennem\u0171 foglalkoz\u00e1st\u00f3l (a k\u00e9tszer 2 \u00f3r\u00e1s iskolai hitoktat\u00e1st \u00e9s konfirm\u00e1ci\u00f3i \u00f3r\u00e1kat kiv\u00e9ve, ahol viszont rengeteg \u00e9neket tudtam tan\u00edtani), majd j\u00f6ttek a kem\u00e9ny, er\u0151szakos szocialista \u00e9vek, \u00edgy a kis zenekar \u00e9s \u00e9nekkar is megsz\u0171nt.<\/p>\n

Folytat\u00f3dott teh\u00e1t a vegyeskari munka, az \u00e9nekkarnak minden vil\u00e1gi kapcsolata megsz\u0171nt. R\u00f6vid id\u0151n bel\u00fcl a le\u00e1nysereg is csatlakozott a vegyeskarhoz. Szolg\u00e1latokban nem volt hi\u00e1ny. Egyh\u00e1zi \u00fcnnepeinken az \u00e9nekkar rendszeresen t\u00f6bb \u00e9nekkari m\u0171vet is \u00e9nekelt. R\u00e9gi mesterek k\u00f6nnyebb m\u0171veivel kezdt\u00fcnk, azut\u00e1n G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n, Csomasz T\u00f3th K\u00e1lm\u00e1n, Papp \u00c1kos, Ball\u00e1 P\u00e9ter szerzem\u00e9nyeib\u0151l \u00e9nekelt\u00fcnk. 1949 szeptembere nevezetes esem\u00e9ny volt az \u00e9nekkar \u00e9s a gy\u00fclekezet sz\u00e1m\u00e1ra. Megjelent az \u00faj \u00e9nekesk\u00f6nyv. Mivel a gy\u00fclekezet m\u00e1r sok \u00faj \u00e9neket tudott, mindenki alig v\u00e1rta, hogy l\u00e1thassa az \u00faj kiad\u00e1st. Naponta \u00e9rdekl\u0151dt\u00fcnk a sajt\u00f3oszt\u00e1lyon, mikor lehet v\u00e1s\u00e1rolni. V\u00e9gre, szeptember elej\u00e9n megv\u00e1s\u00e1rolhattuk az els\u0151 600 db \u00faj \u00e9nekesk\u00f6nyvet. Boldogan vittem haza taxival a nagy sz\u00e1ll\u00edtm\u00e1nyt \u00e9s szeptember 11-\u00e9n m\u00e1r ebb\u0151l \u00e9nekelt a gy\u00fclekezet. A r\u00e9gi \u00e9nekesk\u00f6nyveket \u00f6sszeszedt\u00fck \u00e9s elk\u00fcldt\u00fck olyan sz\u00f3rv\u00e1nyokba aj\u00e1nd\u00e9kk\u00e9nt, ahol sz\u00fcks\u00e9g volt r\u00e1. Egy eml\u00e9kjelz\u0151t is k\u00e9sz\u00edttett\u00fcnk, amelyet minden \u00e9nekesk\u00f6nyvvel aj\u00e1nd\u00e9kba adtunk. Persze, hogy ilyen gyorsan ment az \u00e1tt\u00e9r\u00e9s az \u00faj \u00e9nekekre, annak meg volt az el\u0151zm\u00e9nye. M\u00e1r 1949. janu\u00e1rj\u00e1t\u00f3l minden bibliak\u00f6ri alkalmon megtanult a gy\u00fclekezet egy vagy k\u00e9t \u00e9neket, az akkor m\u00e9g forgalomban l\u00e9v\u0151 sokf\u00e9le \u00e9nekesk\u00f6nyvb\u0151l. Ez \u00e9v nyar\u00e1n, Kecskem\u00e9ten r\u00e9szt vettem egy konferenci\u00e1n, amelyen a k\u00e9sz\u00fcl\u0151 \u00e9nekesk\u00f6nyvet ismertette Csomasz T\u00f3th K\u00e1lm\u00e1n lelkip\u00e1sztor (az 1949-ben kiadott ‘Gy\u00fclekezeti \u00c9nekesk\u00f6nyv’ szerkeszt\u0151je, kiv\u00e1l\u00f3 hymnol\u00f3gus). Att\u00f3l kezdve m\u00e9g lelkesebben igyekeztem – kiz\u00e1r\u00f3lag a megjelenend\u0151 \u00e9nekeket tan\u00edtani. Az \u00e9nekkar is nagy szerepet v\u00e1llalt a n\u00e9pszer\u0171s\u00edt\u00e9sben. A k\u00f6nyv megjelen\u00e9se ut\u00e1n az istentiszteleteken is tanultuk az \u00faj \u00e9nekeket, amit tan\u00edt\u00e1s k\u00f6zben az \u00e9nekkar mutatott be.<\/p>\n

<\/a>Itt viszont probl\u00e9m\u00e1k voltak az \u00e9nekkar elhelyez\u00e9s\u00e9vel. A karzatok kiz\u00e1r\u00f3lag a leg\u00e9nyek \u00e9s a fiatal h\u00e1zas f\u00e9rfiak r\u00e9sz\u00e9re voltak haszn\u00e1latosak. Nagy neh\u00e9zs\u00e9get okozott az \u00e9nekkart elhelyezni az istentiszteleten. Akkor m\u00e9g a templom mindig tele volt! El\u0151sz\u00f6r az \u00fan. nagykarban helyezkedtek el, az orgona viszont a m\u00e1sik karzaton volt. \u00c1t kellett volna vinni a k\u00f3rust, de az orgona sok helyet foglalt el \u00e9s csak az egyik oldalon lehett\u00fcnk volna, ott viszont nem f\u00e9rt\u00fcnk el. A karzati felj\u00e1r\u00f3 olyan meredek volt, hogy a n\u0151knek igen kellemetlen volt a felj\u00e1r\u00e1s. (Akkor m\u00e9g mindenki n\u00e9pviseletben j\u00e1rt.) A lelkip\u00e1sztorral \u00e9s a k\u00f3russal egy\u00fctt sokat gondolkodtunk, hogyan lehetne j\u00f3 megold\u00e1st tal\u00e1lni az \u00e9nekkar v\u00e9gleges templomi elhelyez\u00e9s\u00e9re.<\/p>\n

\u00cdgy n\u00e9h\u00e1ny \u00e9ves v\u00e1rakoz\u00e1s ut\u00e1n a k\u00f3rus s\u00fcrget\u0151 k\u00e9r\u00e9s\u00e9re a presbit\u00e9rium elhat\u00e1rozta, hogy az orgonakarzatot megnagyobb\u00edtja. 1955-ben a terv val\u00f3ra is v\u00e1lt. Ifj. Marosi B\u00e9la fiatal m\u00e9rn\u00f6k els\u0151 munk\u00e1jak\u00e9nt megsz\u00fcletett az \u00faj karzat. Id. Bartos S\u00e1ndor (tenor) javaslat\u00e1ra a karzatfelj\u00e1r\u00f3t a templom m\u00f6g\u00e9 vezett\u00fck, k\u00e9nyelmes l\u00e9pcs\u0151t alak\u00edtva ki. A tervet \u00fagy k\u00e9sz\u00edttett\u00fck, hogy a karzat elej\u00e9n egy majdani \u00faj orgona r\u00fcckpozit\u00edvj\u00e1nak is legyen helye. 24 \u00e9v m\u00falva – 1979-ben – ez meg is val\u00f3sult: r\u00e9gi orgon\u00e1nkat 1979-ben fel\u00faj\u00edtottuk, \u00edgy egy 3 manu\u00e1los 28 regiszteres orgona \u00e1ll ma a gy\u00fclekezet szolg\u00e1lat\u00e1ban. Az \u00e9nekkar sz\u00e1m\u00e1ra a r\u00e9gi „kakas\u00fcll\u0151k” helyett (\u00edgy nevezt\u00e9k a r\u00e9gi, kiz\u00e1r\u00f3lag gerend\u00e1kb\u00f3l k\u00e9sz\u00edtett karzati \u00fcl\u00e9seket) felnyithat\u00f3 sz\u00e9kek k\u00e9sz\u00fcltek, hogy \u00e9nekl\u00e9s k\u00f6zben k\u00e9nyelmesen fel\u00e1llhassanak. Att\u00f3l kezdve az \u00e9nekkar minden templomi alkalmon itt foglalt helyet, mindenkinek meg volt a maga sz\u00e9ke \u00e9s mindig ott \u00fclt. Ez m\u00e9g ma is \u00edgy van. Az \u00e9nekkar – m\u00e1r minden neh\u00e9zs\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl – szolg\u00e1lhatott minden istentiszteleten. Ha n\u00e9gysz\u00f3lam\u00fa \u00e9nekkel nem is mindig, de az \u00faj \u00e9nekek vezet\u00e9s\u00e9vel, tan\u00edt\u00e1s\u00e1val.<\/p>\n

<\/a>G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n, \u00e9nekkarunk atyai p\u00e1rtfog\u00f3ja, sok sz\u00e9p m\u0171vet \u00edrt k\u00e9r\u00e9semre az \u00e9nekkarnak (Az \u00e9nekkarnak \u00edrt m\u0171vek jegyz\u00e9ke megtal\u00e1lhat\u00f3 a f\u00fczet v\u00e9g\u00e9n.) 1955-ben, az orgona-karzat felavat\u00e1s\u00e1n \u00e9nekelte el\u0151sz\u00f6r az \u00e9nekkar G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1nnak a „Megszenteltem e h\u00e1zat” c. m\u0171v\u00e9t a szerz\u0151 orgona-k\u00eds\u00e9ret\u00e9vel. Soha nem felejtem el, amikor a m\u0171 k\u00e9ziratos partit\u00far\u00e1j\u00e1t \u00e1tadta, tr\u00e9f\u00e1san \u00edgy sz\u00f3lt: „Ferik\u00e9m, azt hiszem t\u00f6r\u00f6k\u00f6t fogt\u00e1l, mert bizony el\u00e9g hossz\u00fara siker\u00fclt.”<\/p>\n

M\u00e1t\u00e9 J\u00e1nos ezekr\u0151l az id\u0151kr\u0151l a Reform\u00e1tusok Lapja 1996. m\u00e1jus 19.-i sz\u00e1m\u00e1ban \u201eG\u00e1rdonyi Zolt\u00e1nra eml\u00e9kez\u00fcnk\u201d c\u00edmmel \u00edgy \u00edr: „D\u00f6nt\u0151 hat\u00e1ssal volt munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1ra, amikor 1949-ben megismerkedett a f\u00f3ti gy\u00fclekezet \u00e9nekkar\u00e1val \u00e9s vezet\u0151j\u00e9vel Kalocsay Ferenccel, ennek hat\u00e1s\u00e1ra kezdte \u00edrni a legkisebb gy\u00fclekezeti \u00e9nekkarok sz\u00e1m\u00e1ra is felhaszn\u00e1lhat\u00f3 feldolgoz\u00e1sokat. K\u00f3rusm\u0171veire jellemz\u0151, hogy vagy \u00e9nekesk\u00f6nyv\u00fcnk dallamait haszn\u00e1lja fel, vagy (mint egykor Sch\u00fctz) a Szent\u00edr\u00e1s sz\u00f6vegeit zen\u00e9s\u00edtette meg.”<\/p>\n

Az \u00e9nekkarba nagyon sok fiatal j\u00f6tt. Az id\u0151sebbek, f\u0151leg a n\u0151k k\u00f6z\u00fcl, lassan elmaradtak. 1954-55. \u00e9vben az \u00e9nekkar l\u00e9tsz\u00e1ma 60 f\u0151 volt. A k\u00f3rus, mivel sokan voltunk s \u00e1lland\u00f3an j\u00e1rtunk vend\u00e9gszolg\u00e1latokra, elhat\u00e1rozta, hogy \u00edr\u00e1sban lefekteti saj\u00e1t rendj\u00e9t. Ez meg is t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s az\u00f3ta is ehhez tartjuk magunkat, melyet a presbit\u00e9riummal j\u00f3v\u00e1hagyattunk \u00e9s az 1956. febru\u00e1r 23-i presbiteri jegyz\u0151k\u00f6nyvbe iktattunk.<\/p>\n

A legnagyobb l\u00e9tsz\u00e1mot 1956-57-ben \u00e9rt\u00fck el, \u00f6sszesen 67 taggal. \u00c9nekkarunk \u00e9venk\u00e9nt t\u00f6bb alkalommal is r\u00e9szt vett vid\u00e9ki szolg\u00e1latokon \u00e9s Budapesten is. Ilyen kiemelked\u0151 szolg\u00e1latunk volt a K\u00e1lvin t\u00e9ri templom 125 \u00e9ves \u00e9vfordul\u00f3j\u00e1n, 1955. szeptember 17-\u00e9n. A vil\u00e1g minden r\u00e9sz\u00e9b\u0151l megh\u00edvott vend\u00e9gek el\u0151tt \u00e9nekelt\u00fck G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1nt\u00f3l a „Megszenteltem e h\u00e1zat” c. m\u0171vet, melyet szerz\u0151je eredetileg erre az alkalomra \u00edrt k\u00f3rusunknak. Mi m\u00e1r kor\u00e1bban is \u00e9nekelt\u00fck a m\u0171vet a szerz\u0151 k\u00eds\u00e9ret\u00e9vel F\u00f3ton, az orgonakarzat avat\u00e1s\u00e1n. (Az \u0151sbemutat\u00f3 teh\u00e1t F\u00f3ton volt.)<\/p>\n

A K\u00e1lvin t\u00e9ri \u00e9nekl\u00e9skor m\u00e9g az \u00e9nekkar n\u0151tagjai mindny\u00e1jan, a f\u00e9rfiak r\u00e9szben n\u00e9pviseletben j\u00e1rtak. (Ez volt a szok\u00e1sos mindennapi viselet\u00fck is.) A k\u00fclf\u00f6ldi vend\u00e9gek csak az \u00e9nekl\u00e9s\u00fcnk alatt tudt\u00e1k meg, hogy vid\u00e9ki gy\u00fclekezet \u00e9nekkara \u00e9nekel, \u00e9s n\u00e9pviseletben vannak. Minden\u00e1ron szerett\u00e9k volna l\u00e1tni a vegyeskart. Sajnos, mire az \u00fczenet fel\u00e9rt a karzatra, hogy v\u00e1rnak r\u00e1nk a lelk\u00e9szi hivatalban az \u00fcnnep\u00e9ly ut\u00e1n, m\u00e1r a k\u00f3rus lement a kij\u00e1rathoz, s elvegy\u00fclt a sokas\u00e1gban. \u00d6r\u00fcltem, hogy orgonatan\u00e1rom, Gergely Feri b\u00e1csi is elj\u00f6tt az \u00fcnnep\u00e9lyre.<\/p>\n

Ugyancsak a K\u00e1lvin t\u00e9ri templomban szolg\u00e1ltunk 1959-ben, Szamosk\u00f6zi Istv\u00e1n p\u00fcsp\u00f6k \u00far beiktat\u00e1s\u00e1n, majd k\u00e9s\u0151bb 1977-ben Dr. T\u00f3th K\u00e1roly, 1991-ben pedig Dr. Heged\u0171s L\u00f3r\u00e1nt, jelenlegi p\u00fcsp\u00f6k\u00fcnk beiktat\u00e1s\u00e1n. Ezeken az alkalmakon \u00e9nekelt\u00fck t\u00f6bbek k\u00f6zt Haydn Esti im\u00e1j\u00e1t, B\u00e1rdos Lajos k\u00f3rusunknak \u00edrt m\u0171v\u00e9t Tiszta patakod… c\u00edmmel, valamint Handel Messi\u00e1s\u00e1b\u00f3l a Halleluja k\u00f3rust 18 tag\u00fa – zeneakad\u00e9mist\u00e1kb\u00f3l szervezett – zenekarral. Az el\u0151ad\u00e1sra k\u00e9t \u00fcstdobot Feh\u00e9r L\u00e1szl\u00f3t\u00f3l, a budapesti Szent Istv\u00e1n Bazilika karnagy\u00e1t\u00f3l k\u00e9rt\u00fck k\u00f6lcs\u00f6n, \u00e9s ut\u00e1nfut\u00f3val sz\u00e1ll\u00edtottuk a K\u00e1lvin t\u00e9rre.<\/p>\n

Minden vid\u00e9ki vend\u00e9gszolg\u00e1latunk alkalm\u00e1val, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen r\u00e9gebben, c\u00e9lunk volt a ritmikus zsolt\u00e1rok \u00e9s az \u00faj \u00e9nekesk\u00f6nyv \u00e9nekeinek n\u00e9pszer\u0171s\u00edt\u00e9se is. Ezekb\u0151l nemcsak feldolgoz\u00e1sokat \u00e9nekelt\u00fcnk, hanem unisono is bemutattunk bel\u0151l\u00fck, s\u0151t t\u00f6bb helyen meg is tan\u00edtottuk a jelenl\u00e9v\u0151 gy\u00fclekezetnek. F\u00f3ton az \u00faj \u00e9nekl\u00e9s bevezet\u00e9s\u00e9nek az is nagy seg\u00edt\u0151je volt, hogy a hittan- \u00e9s konfirm\u00e1ci\u00f3i \u00f3r\u00e1kon sok, \u00e9neket tanultak, \u00fagyhogy a 8. \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1b\u00f3l kiker\u00fcltek szinte minden dallamot tudtak. A „j\u00e1ratos” zsolt\u00e1rokat kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl, a t\u00f6bbiekb\u0151l is igen sokat ismertek, ritmikusan. Gy\u00fclekezet\u00fcnk \u00e9letmenet\u00e9t Isten \u00fagy ir\u00e1ny\u00edtotta, hogy minden munka (kiv\u00e9ve a 6-14 \u00e9ves gyermekek iskol\u00e1n k\u00edv\u00fcli egyh\u00e1zi foglalkoztat\u00e1sa) folyamatosan haladt. M\u00e9g a heti k\u00e9t konfirm\u00e1ci\u00f3i \u00f3ra el\u0151tt is mindig egy-egy teljes \u00f3ra \u00e9nektanul\u00e1s volt. Nagyon sokan ugyanakkor \u00e9veken, s\u0151t \u00e9vtizedeken kereszt\u00fcl vitatkoztak, hogy ritmikusan nem lehet a gy\u00fclekezetet megtan\u00edtani \u00e9nekelni. Mi, – \u00e9s h\u00e1la az \u00darnak, sok m\u00e1s gy\u00fclekezet is – szinte naponk\u00e9nt gyarapodtunk \u00faj \u00e9s \u00faj \u00e9nekekkel. Az \u00e9nekkar szolg\u00e1latai k\u00f6z\u00e9 tartozott a temet\u00e9seken val\u00f3 \u00e9nekl\u00e9s. Itt azonban igen r\u00f6vid id\u0151 leforg\u00e1sa alatt v\u00e1ltoztatni kellett az \u00e9nekkari rend idevonatkoz\u00f3 pontj\u00e1n. El\u0151sz\u00f6r minden \u00e9nekkari tag hozz\u00e1tartoz\u00f3j\u00e1nak temet\u00e9s\u00e9n \u00e9nekelt\u00fcnk. K\u00e9s\u0151bb azonban – f\u0151leg a gy\u00e1ri munk\u00e1sok – mindig t\u00f6bben hi\u00e1nyoztak, \u00edgy behoztuk azt a rendet, hogy csak m\u0171k\u00f6d\u0151 \u00e9nekkari tag hal\u00e1la eset\u00e9n megy ki az \u00e9nekkar a temet\u00e9sre. Ezzel elker\u00fclt\u00fck, hogy \u00e1h\u00edtatos sz\u00e9p \u00e9nekl\u00e9s helyett k\u00ednos verg\u0151d\u00e9s legyen, mert azzal csak rontunk a lelki \u00e9p\u00edt\u00e9s helyett.<\/p>\n

Itt eml\u00edtek meg k\u00e9t szomor\u00fa esem\u00e9nyt, mely \u00e9nekkarunkat f\u00e1jdalmasan \u00e9rintette. Kalm\u00e1r L\u00e1szl\u00f3, 21 \u00e9ves kiv\u00e1l\u00f3 basszusunk, a katonas\u00e1gt\u00f3l leszerelve hirtelen megbetegedett \u00e9s alig f\u00e9l\u00e9vi s\u00falyos betegs\u00e9g ut\u00e1n hirtelen meghalt 1957. j\u00fanius 5-\u00e9n.<\/p>\n

1957-t\u0151l 62-ig \u00e9nekelt k\u00f6zt\u00fcnk Sz. Kalm\u00e1r Istv\u00e1n. Utols\u00f3 h\u00f3napokig szinte semmit sem tudtunk fiatal \u00e9let\u00e9nek eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9t kikezd\u0151 s\u00falyos betegs\u00e9g\u00e9r\u0151l, mely tragikus hal\u00e1l\u00e1val v\u00e9gz\u0151d\u00f6tt 1969. j\u00fanius 22-\u00e9n. Mindkett\u0151j\u00fckre sok szeretettel gondolunk vissza.<\/p>\n

K\u00e1ntori szolg\u00e1latom j\u00f3csk\u00e1n megszaporodott, amikor 1958. \u00e9s 1961. k\u00f6z\u00f6tt – h\u00e1rom \u00e9ven kereszt\u00fcl – a t\u00e9li h\u00f3napokban 100-100 munkanapos k\u00e1ntork\u00e9pz\u0151 tanfolyamok voltak, ahol heti 8 \u00f3r\u00e1ban tan\u00edtottam. A k\u00e1ntork\u00e9pz\u0151 \u00e9nekkara sok k\u00f6z\u00f6s szolg\u00e1latot v\u00e9gzett vel\u00fcnk egy\u00fctt, m\u00e9g vid\u00e9ken is. A k\u00e1ntork\u00e9pz\u00e9s megold\u00e1s\u00e1hoz a f\u00f3ti gy\u00fclekezet m\u00e1r 1958. tavasz\u00e1n minden erej\u00e9vel igyekezett seg\u00edts\u00e9get ny\u00fajtani. A F\u00f3ti Reform\u00e1tus Egyh\u00e1z 71. sz\u00e1m\u00fa, 1958. m\u00e1jus 18.-i jegyz\u0151k\u00f6nyve 5. pontj\u00e1nak hat\u00e1rozata alapj\u00e1n az egyetemes egyh\u00e1z behat\u00f3 t\u00e1rgyal\u00e1sok ut\u00e1n elfogadta a f\u00f3ti presbit\u00e9rium aj\u00e1nlat\u00e1t, mely szerint a lebontand\u00f3 k\u00e1ntorlak\u00e1s fel\u00e9p\u00edt\u00e9sekor egy 30 szem\u00e9lyre szabott \u00e1lland\u00f3 k\u00e1ntork\u00e9pz\u0151 int\u00e9zet fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9re tett\u00fcnk javaslatot. A k\u00e1ntorlak\u00e1st a gy\u00fclekezet, a k\u00e1ntork\u00e9pz\u0151i r\u00e9sz kiad\u00e1sait az egyetemes egyh\u00e1z fogja fedezni. Marosi B\u00e9la \u00e9p\u00edt\u00e9sz k\u00e9sz\u00edtette el az \u00e9p\u00fcletegy\u00fcttes tervrajzait. A megl\u00e9v\u0151 gy\u00fclekezeti term\u00fcnket is felaj\u00e1nlottuk haszn\u00e1latra. Az egyetemes konventen 1 100.000,- Ft-ot el is k\u00fcl\u00f6n\u00edtettek erre a c\u00e9lra. A zsinati hat\u00e1rozatra v\u00e1rtunk, k\u00f6zben m\u00e1s megold\u00e1sokr\u00f3l is t\u00e1rgyaltunk. 1958 v\u00e9g\u00e9n a f\u00f3ti Mand\u00e1k vill\u00e1ban ideiglenesen megindult a f\u00f3ti 3 \u00e9ves k\u00e1ntork\u00e9pz\u0151 az Evang\u00e9likus Egyh\u00e1zzal k\u00f6z\u00f6sen. A v\u00e9gs\u0151 megold\u00e1s 1965-ben val\u00f3sult meg a Debreceni Orsz\u00e1gos K\u00e1ntork\u00e9pz\u0151 megindul\u00e1s\u00e1val. 1965-t\u0151l 21 \u00e9ven kereszt\u00fcl a Debreceni Orsz\u00e1gos K\u00e1ntork\u00e9pz\u0151 ny\u00e1ri tanfolyamain szolg\u00e1ltam. Gy\u00fclekezeti szolg\u00e1latom mellett, mint a Doktorok Koll\u00e9giuma Hymnol\u00f3giai Szekci\u00f3j\u00e1nak tagja, eg\u00e9sz egyh\u00e1zunkat \u00e9rint\u0151 egyh\u00e1zzenei munk\u00e1ban is r\u00e9szt veszek.<\/p>\n

Felvet\u0151d\u00f6tt az a gondolat, hogy a vegyeskarnak adjunk nevet, lehet\u0151leg egy kiemelked\u0151, k\u00f6zs\u00e9g\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9net\u00e9hez szorosan k\u00f6t\u0151d\u0151 szem\u00e9lyis\u00e9g nev\u00e9t. T\u00f6bb n\u00e9v k\u00f6z\u00fcl v\u00e9g\u00fcl F\u00e1y Andr\u00e1sra esett a v\u00e1laszt\u00e1sunk. Igaz, neki a zen\u00e9vel, k\u00f3russal alig bizony\u00edthat\u00f3 a kapcsolata, de a r\u00e9gi id\u0151k irodalmi tal\u00e1lkoz\u00f3helye volt a f\u00f3ti sz\u0151l\u0151j\u00e9ben \u00e9p\u00fclt pr\u00e9sh\u00e1za. Itt szavalta el el\u0151sz\u00f6r egy bordal\u00e1t V\u00f6r\u00f6smarty Mih\u00e1ly is, s \u00edgy sz\u00fcletett a „F\u00f3ti dal”. F\u00e1y Andr\u00e1s ugyanakkor a K\u00e1lvin t\u00e9ri Egyh\u00e1zk\u00f6zs\u00e9g f\u0151gondnoka is volt, hamvait ott helyezt\u00e9k \u00f6r\u00f6k nyugalomra.<\/p>\n

A k\u00f3rus reperto\u00e1rj\u00e1n a legk\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151bb m\u0171vek szerepelnek: Palestrina, Praetorius, Sch\u00fctz, Bach, Handel, Goudimel, Mozart, Brahms, Eszterh\u00e1zy, Bart\u00f3k, Kod\u00e1ly, B\u00e1rdos, G\u00e1rdonyi, Halmos, Berkesi, Csomasz T\u00f3th, Drask\u00f3czy, M\u00e1t\u00e9 J\u00e1nos \u00e9s m\u00e9g sok m\u00e1s szerz\u0151 m\u0171vei. Az \u00e9nekkar a tagok mindennapi \u00e9let- \u00e9s munkak\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeihez igazodva okt\u00f3ber l-j\u00e9vel kezdi meg \u00e9vi munk\u00e1j\u00e1t, amely \u00e1ltal\u00e1ban h\u00fasv\u00e9tig tart. Itt f\u0151leg az id\u0151j\u00e1r\u00e1s d\u00f6nt tavasszal, mert a k\u00f3rustagok sokan kert\u00e9szked\u00e9ssel foglalkoznak (mell\u00e9kfoglalkoz\u00e1sk\u00e9nt pedig szinte mindny\u00e1jan) \u00e9s ha megj\u00f6n a j\u00f3 id\u0151, a pr\u00f3b\u00e1k befejez\u0151dnek. Heti 3 alkalommal tartunk pr\u00f3b\u00e1kat rendszeresen. H\u00e9tf\u0151n: tenor-basszus, kedden: szopr\u00e1n-alt, szerd\u00e1n: \u00f6sszpr\u00f3ba. A pr\u00f3b\u00e1k \u00e1ltal\u00e1ban f\u00e9l 7-t\u0151l 8-ig tartanak. Ha azonban nehezebb vagy hosszabb m\u0171vet tanulunk, akkor heti 5 pr\u00f3ba van: 4 sz\u00f3lamonk\u00e9nt m\u00e1s-m\u00e1s este, majd \u00f6sszpr\u00f3ba. Ez a s\u0171r\u00edtett tanul\u00e1s szezononk\u00e9nt \u00e1ltal\u00e1ban 2-4 h\u00e9t. A hossz\u00fa ny\u00e1ri sz\u00fcnetekben csak vend\u00e9gszolg\u00e1latokra k\u00e9sz\u00fclve tartunk az \u00fat el\u0151tt pr\u00f3b\u00e1t. Tanul\u00e1sn\u00e1l mindenkinek egyed\u00fcl is el kell \u00e9nekelni a sz\u00f3lamot, n\u00e9ha \u00fagy pr\u00f3b\u00e1lunk, hogy minden sz\u00f3lamb\u00f3l egy-egy ember \u00e9nekel egy\u00fctt. Az a reperto\u00e1r, amelyet egy el\u0151zetes pr\u00f3b\u00e1val el\u0151ad\u00e1sra tudunk vinni kb. 25 \u00e9nekkari m\u0171. Nevezetes esem\u00e9nyei az \u00e9nekkarnak az \u00e9vi szeretetvend\u00e9gs\u00e9gei. \u00c1ltal\u00e1ban egy vas\u00e1rnapon r\u00f6vid m\u0171sorral, egy el\u0151ad\u00e1ssal, film- vagy diavet\u00edt\u00e9ssel, \u00e9nekl\u00e9ssel, tombol\u00e1val, j\u00e1t\u00e9kkal, te\u00e1z\u00e1ssal \u00e9s besz\u00e9lget\u00e9ssel telik el a d\u00e9lut\u00e1n. Bevett szok\u00e1s a karvezet\u0151 Ferenc-napi k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9se december 3-\u00e1n. Ilyenkor (legt\u00f6bbsz\u00f6r az \u00f6sszpr\u00f3b\u00e1n) a karmester \u00fcd\u00edt\u0151itallal, lehet\u0151leg egy-egy poh\u00e1r finom borral, s\u00fctem\u00e9nnyel k\u00edn\u00e1lja az \u0151t k\u00f6sz\u00f6nt\u0151 \u00e9nekkart. Kedves, meghitt est\u00e9k ezek. Az \u00e9nekkar mindig \u00e9rt\u00e9kes aj\u00e1nd\u00e9kkal lepte meg vezet\u0151j\u00e9t! Viszonz\u00e1sul valamelyik sz\u00f3lam-pr\u00f3b\u00e1n tartjuk az \u00e9nekkari tagok „\u00f6sszevont” n\u00e9vnapj\u00e1t, amikor k\u00e9pletes aj\u00e1nd\u00e9kk\u00e9nt a karvezet\u0151 egy-egy szem \u00e9dess\u00e9ggel kedveskedik a h\u00f6lgytagoknak, m\u00edg a f\u00e9rfi pr\u00f3b\u00e1n feles\u00e9ge \u00e1ltal k\u00e9sz\u00edtett vajas pog\u00e1cs\u00e1val, egy-egy poh\u00e1r j\u00f3 borral, s\u00f3s s\u00fctem\u00e9nnyel. Ezek a k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9sek a pr\u00f3ba v\u00e9g\u00e9n t\u00f6rt\u00e9ntek. R\u00e9gebben a lak\u00e1somban fogadtam a k\u00f6sz\u00f6nt\u0151 k\u00f3rust. Itt k\u00fcl\u00f6n is k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a sok-sok \u00e9rt\u00e9kes aj\u00e1nd\u00e9kot, amit az \u00e9nekkart\u00f3l kaptam.A nagy utaz\u00e1sok ideje<\/em><\/p>\n

1976 nyar\u00e1n szomor\u00fa esem\u00e9ny – I. Madar\u00e1sz Lajos hirtelen hal\u00e1la d\u00f6bbentette meg a gy\u00fclekezetet. I. Madar\u00e1sz Lajos lelkip\u00e1sztorunk az28 egyh\u00e1zmegye esperese is volt. M\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny \u00e9ve betegeskedett \u00e9s h\u00fasv\u00e9tkor az \u00farvacsorai kenyeret 1 csak sz\u00e9ken \u00fclve tudta osztani a h\u00edveknek. Mindig rosszabbul lett, majd k\u00f3rh\u00e1zba ker\u00fclt, ahol a hal\u00e1los k\u00f3r h\u00e1rom betegs\u00e9ggel is t\u00e1madva az orvosok k\u00fczdelme ellen\u00e9re elvitte \u0150t k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk. Nagy vesztes\u00e9g volt a gy\u00fclekezetnek, de az egyh\u00e1zmegy\u00e9nek is, mert az akkori id\u0151k szel\u00e9nek ellen\u00e1llva kiz\u00e1r\u00f3lag az Ige \u00fatmutat\u00e1sa szerint munk\u00e1lkodott a gy\u00fclekezetben \u00e9s egyh\u00e1zmegy\u00e9ben egyar\u00e1nt. \u00c9nekkarunk, az \u00dar kegyelme ut\u00e1n, emberileg els\u0151sorban neki k\u00f6sz\u00f6nheti megmarad\u00e1s\u00e1t a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n, mikor 1948-t\u00f3l kezdve szinte minden\u00fctt egyszerre k\u00e1ntor n\u00e9lk\u00fcl maradtak a gy\u00fclekezetek. F\u00f3t is \u00edgy j\u00e1rt volna, ha I. Madar\u00e1sz Lajos er\u0151s hittel, a presbit\u00e9riummal egy\u00fctt egy akkor \u00e9rthetetlennek t\u0171n\u0151 l\u00e9p\u00e9sre nem sz\u00e1nta volna el mag\u00e1t. A j\u00f6v\u0151 kibontakozni l\u00e1tsz\u00f3 s\u00f6t\u00e9t k\u00e9p\u00e9t meghazudtolva, ilyen helyzetben \u00f6n\u00e1ll\u00f3 k\u00e1ntori \u00e1ll\u00e1st szervezett. \u00c9nekkarunk a neh\u00e9z v\u00e1ls\u00e1gon \u00e1tjutott. Az \u00dar kez\u00e9b\u0151l aj\u00e1nd\u00e9kk\u00e9nt, \u00e1ltalunk el nem k\u00e9pzelt szolg\u00e1lati lehet\u0151s\u00e9gek el\u0151tt \u00e1llt. A legnehezebb \u00f6tvenes \u00e9vekben is v\u00e9gig telt templomban, zs\u00fafol\u00e1sig t\u00f6m\u00f6tt gy\u00fclekezeti teremben szolg\u00e1lhattunk lelkip\u00e1sztorunkkal egy\u00fctt. A gy\u00fclekezetben egyre jobban kibontakozott a lelki \u00e9bred\u00e9s, kb. 50 tag\u00fa imak\u00f6z\u00f6ss\u00e9g alakult. A gy\u00fclekezeti munk\u00e1kat mindv\u00e9gig akad\u00e1lytalanul v\u00e9gezhett\u00fck a lelkip\u00e1sztorral egy\u00fctt, ebben t\u00e1mogatott a „s\u0171r\u0171” gy\u00fclekezet. Beigazol\u00f3dott gy\u00fclekezet\u00fcnkben az Ige: „Kevesen volt\u00e1l h\u00edv, t\u00f6bbre b\u00edzlak ezut\u00e1n.”<\/p>\n

<\/a>N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap m\u00falva \u00faj lelk\u00e9sz\u00fcnk lett. V\u00e9gh Tam\u00e1st 1976-ban v\u00e1lasztotta lelkip\u00e1sztor\u00e1nak a f\u00f3ti gy\u00fclekezet \u00f3ri\u00e1si lelkesed\u00e9ssel, hiszen seg\u00e9dlelk\u00e9sz\u00fcnk volt \u00e9s nagyon megszerett\u00fck. Sz\u00fcks\u00e9g is volt az \u00f6sszefog\u00e1sra, mert a bels\u0151 templom- \u00e9s karzat\u00e9p\u00edt\u00e9s \u00f3ta az \u0151 szolg\u00e1lati ideje alatt kezd\u0151d\u00f6tt a legnagyobb \u00e9p\u00edtkez\u00e9s. A r\u00e9gi lelk\u00e9szlak\u00e1s m\u00e1r korszer\u0171tlenn\u00e9 v\u00e1lt, a benne l\u00e9v\u0151 gy\u00fclekezeti terem, ahol a k\u00f3rus pr\u00f3b\u00e1it tartotta, sz\u0171knek bizonyult. Megindult a gy\u00fclekezeti \u00e9bred\u00e9s m\u00e1sodik hull\u00e1ma (az els\u0151 az ’50-es \u00e9vekben kezd\u0151d\u00f6tt), melynek nyom\u00e1n a gy\u00fclekezet v\u00e9gk\u00e9pp kin\u0151tte a kis termet. Ekkor d\u00f6nt\u00f6tt a presbit\u00e9rium \u00fagy, hogy gy\u00fclekezeti termet \u00e9s par\u00f3ki\u00e1t \u00e9p\u00edt. \u00dajra a hit pr\u00f3b\u00e1ja k\u00f6vetkezett. \u00daj lelk\u00e9sz\u00fcnk meggy\u0151z\u0151 hit\u00e9vel ragaszkodott az Ig\u00e9hez: „ne tudja a te balkezed, mit cselekszik a jobb”; viszonylag r\u00f6vid vita ut\u00e1n el\u00e9rte, hogy az adakoz\u00e1sokat az istentiszteleteken n\u00e9v n\u00e9lk\u00fcl hirdess\u00fck ki. Sokan att\u00f3l tartottak, hogy ez az adakoz\u00e1s cs\u00f6kken\u00e9s\u00e9hez vezet, \u00e9ppen most, amikor legjobban kellene. A val\u00f3s\u00e1g pedig az ellenkez\u0151je lett: t\u00f6bb adom\u00e1ny \u00e9rkezett. A m\u00e1r 1975-ben megkezdett orgonab\u0151v\u00edt\u00e9s V\u00e9gh Tam\u00e1s megv\u00e1laszt\u00e1sakor m\u00e1r majdnem abbamaradt az egy\u00e9b fontosnak l\u00e1tsz\u00f3 \u00fcgyek miatt. Ekkor, mivel az \u00faj lelk\u00e9sz ismerkedett az orgonab\u0151v\u00edt\u00e9s \u00fcgy\u00e9vel, egy\u00fctt elment\u00fcnk Farkas J\u00e1nos mester m\u0171hely\u00e9be. Mikor l\u00e1tta a csod\u00e1latos, f\u00e9lig k\u00e9sz, h\u00e1rom manu\u00e1los, 28 regiszteres j\u00e1tsz\u00f3asztalt, s a mester megmutatta \u00fcl. megmagyar\u00e1zta elk\u00e9pzel\u00e9seit, \u00f6r\u00f6mmel a folytat\u00e1s mellett d\u00f6nt\u00f6tt \u0151 is. Az orgona ut\u00e1n k\u00f6vetkezett az \u00f3ri\u00e1si anyagiakat, fizikai munk\u00e1t, hitbeli hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1st k\u00f6vetel\u0151 tov\u00e1bbi nagy v\u00e1llalkoz\u00e1s, a par\u00f3kia \u00e9s a gy\u00fclekezeti terem \u00e9p\u00edt\u00e9se, ami v\u00e9g\u00fcl is az \u00dar segedelm\u00e9vel sikeresen befejez\u0151d\u00f6tt.<\/p>\n

Hazai vend\u00e9gszolg\u00e1latainkon k\u00edv\u00fcl k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n is t\u00f6bb alkalommal j\u00e1rtunk. Els\u0151 hollandiai utunk (1978.) \u00e1llami (!!!) enged\u00e9lyez\u00e9s\u00e9nek reg\u00e9nybe ill\u0151 esem\u00e9nyeit r\u00f6viden v\u00e1zolom.<\/p>\n

<\/a>M\u00e1r 1965-ben, majd ut\u00e1na 2 \u00e9venk\u00e9nt egy-egy h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6ttem Schriesheim bei Heidelbergben Kurt Mechtersheimer lelkip\u00e1sztorokn\u00e1l, majd onnan Hollandi\u00e1ba is elmentem t\u00f6bb alkalommal. Az ottani gy\u00fclekezeti \u00e9nekkarokat hallgatva elhat\u00e1roz-tam, ha egy m\u00f3d van r\u00e1, megpr\u00f3b\u00e1lom az \u00e9nekkart kivinni. M\u00e9g 1973-ban \u00f3vatosan r\u00e1t\u00e9rtem besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnkben erre a k\u00e9rd\u00e9sre, s meglep\u0151dve l\u00e1ttam, hogy nem z\u00e1rk\u00f3znak el. Haza\u00e9rve megbesz\u00e9ltem I. Madar\u00e1sz Lajos lelk\u00e9sz\u00fcnkkel. 1975-ben j\u00e1rt itt Hollandi\u00e1b\u00f3l, Bennekomb\u00f3l a diak\u00f3niai bizotts\u00e1g Joli n\u00e9ni (J. Busser Rass) vezet\u00e9s\u00e9vel kb. 10-en (A. v. Grootheest \u00e9s neje, G. v. Bruxwoort \u00e9s neje a bizotts\u00e1g vezet\u0151i). Tetszett nekik az \u00e9nekkarunk, s akkor tr\u00e9f\u00e1san megeml\u00edtettem, hogy majd egyszer Hollandi\u00e1ba is kimegy\u00fcnk. Mindj\u00e1rt mondt\u00e1k, hogy meg is h\u00edvnak. Eml\u00edtett\u00fck azt is, hogy elkezdj\u00fck majd orgon\u00e1nk fel\u00faj\u00edt\u00e1s\u00e1t, erre Hollman \u00far azonnal 100 guldent adom\u00e1nyozott, s az \u00e9nekkar el\u0151tt \u00e1tadt\u00e1k nekem.<\/p>\n

<\/a>Nemsok\u00e1ra elk\u00fcldt\u00e9k a megh\u00edv\u00e1st Hollandi\u00e1b\u00f3l. Ekkor kezd\u0151d\u00f6tt a hossz\u00fa, reg\u00e9nybe ill\u0151 huzavona az \u00e1llami szervekkel, \u00fcl. az \u00c1EH-val (\u00c1llami Egyh\u00e1z\u00fcgyi Hivatal). Mivel az \u00c1EH nem engedett, szem\u00e9lyesen bementem \u00e9rdekl\u0151dni. Azt mondt\u00e1k, a megh\u00edv\u00e1s nem j\u00f3, s k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k, hov\u00e1 kellett volna k\u00fcldeni. Ezut\u00e1n Horv\u00e1th Gy\u00f6rgy p\u00fcsp\u00f6ki titk\u00e1r \u00farral k\u00f6z\u00f6sen felvett\u00fck a kapcsolatot a hollandokkal. \u00edrtam Bennekomba, hogy az \u00c1EH-ba, a p\u00fcsp\u00f6knek, az esperesnek \u00e9s nek\u00fcnk is \u00fajra k\u00fcldjenek megh\u00edv\u00f3kat fels\u0151bb holland egyh\u00e1zi vezet\u0151s\u00e9ggel igazolva megh\u00edv\u00e1sunkat. Ez megt\u00f6rt\u00e9nt, de ezut\u00e1n is csak sz\u00edv\u00f3s, szem\u00e9lyes ut\u00e1nj\u00e1r\u00e1ssal, Isten seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel jutottunk ki. A sok huzavona \u00fagy l\u00e1tszik az \u00dar akarata volt, javunkra. Ugyanis az eredeti id\u0151pontban (mert v\u00e9g\u00fcl 3 hetet k\u00e9st\u00fcnk) k\u00e9t h\u00e9ten \u00e1t \u00e1lland\u00f3an esett az es\u0151 \u00e9s k\u00f6d\u00f6s volt eg\u00e9sz Eur\u00f3pa, a k\u00e9s\u0151bbi id\u0151pontban pedig, m\u00edg ott voltunk, csod\u00e1latosan sz\u00e9p id\u0151 volt.<\/p>\n

J. Busser Rass, a kedves Joli n\u00e9ni szervez\u0151 munk\u00e1j\u00e1val tette lehet\u0151v\u00e9, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n elindulhasson k\u00fclf\u00f6ldi szolg\u00e1lataink sora, \u00e9s megval\u00f3suljon az akkori id\u0151k lehet\u0151s\u00e9ge szerint.<\/p>\n

A k\u00fclf\u00f6ldi utak a szolg\u00e1latokon t\u00fal igen sok \u00e9lm\u00e9nyt ny\u00fajtottak. F\u00e9lelmetes volt l\u00e1tni az osztr\u00e1k hat\u00e1ron az er\u0151d\u00edtm\u00e9nyszer\u0171 vasf\u00fcgg\u00f6nyt. B\u00e9csben a csod\u00e1latos sch\u00f6nnbrunni kast\u00e9lyt n\u00e9zt\u00fck meg gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 parkj\u00e1val. K\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt\u00fck Gyenge Imre p\u00fcsp\u00f6k urat, aki utunkban seg\u00edts\u00e9g\u00fcnkre volt, s \u00e9nekelt\u00fcnk az oberwarti templomban. Salzburg, majd az alpesi havasok sz\u00e9ps\u00e9geiben gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dve meg\u00e1lltunk Kufsteinben, ahol a h\u00edres b\u00f6rt\u00f6n rabja volt R\u00f3zsa S\u00e1ndor \u00e9s sok ’48-as szabads\u00e1gharcos. Innsbruckba m\u00e1r este \u00e9rkezt\u00fcnk \u00e9nekelve a „M\u00e1r nyugosznak a v\u00f6lgyek” kezdet\u0171 \u00e9nek\u00fcnket, amelynek eredeti dallama ehhez a v\u00e1roshoz kapcsol\u00f3dik. F\u00e1radtan t\u00e9rt\u00fcnk nyugov\u00f3ra. A hegy\u00f3ri\u00e1sok t\u00f6v\u00e9ben megb\u00fav\u00f3 v\u00e1ros csod\u00e1latos l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1ra \u00e9bredt\u00fcnk a pirkad\u00f3 napf\u00e9nyn\u00e9l. Megtekintett\u00fck a s\u00edugr\u00f3 s\u00e1ncokat, majd M\u00fcnchenben az akkor m\u00e9g szenz\u00e1ci\u00f3nak sz\u00e1m\u00edt\u00f3 olimpiai s\u00e1trakat. A frankfurti rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren is elt\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1t, ahol a g\u00e9p\u00f3ri\u00e1sok percenk\u00e9nt sz\u00e1lltak le-fel. A k\u00f6lni D\u00f3m tornyaira \u00e9s mennyezet\u00e9re tekintve szinte hangy\u00e1knak \u00e9rezt\u00fck magunkat. Kicsit ki\u00e1br\u00e1nd\u00edt\u00f3 volt l\u00e1tni, hogy az Isten h\u00e1za szinte korz\u00f3nak l\u00e1tszott a sok ny\u00fczsg\u0151, cseveg\u0151 turist\u00e1t\u00f3l. Igaz\u00e1n pihen\u00e9snek sz\u00e1m\u00edtott, \u00e9s otthon \u00e9rezt\u00fck magunkat, mikor egy-egy gy\u00fclekezetben v\u00e1rakoz\u00f3 \u00f6r\u00f6mmel fogadtak vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3ink.<\/p>\n

<\/a>1978-ban, els\u0151 utunk alkalm\u00e1val a Bennekomi gy\u00fclekezetben csal\u00e1dokn\u00e1l sz\u00e1lltunk meg, s innen ment\u00fcnk naponk\u00e9nt busszal m\u00e1s-m\u00e1s v\u00e1rosba szolg\u00e1lni. A bennekomi diak\u00f3niai bizotts\u00e1g a Grootheest \u00e9s Bruxwoort csal\u00e1d vezet\u00e9s\u00e9vel az orgona-\u00e9p\u00edt\u00e9shez is komoly seg\u00edts\u00e9get ny\u00fajtott. Minden hollandiai utunk, m\u00e9g az orgona\u00e9p\u00edt\u00e9s \u00fcgy\u00e9ben tett \u00fatjainknak is az indul\u00f3 \u00e9s befejez\u0151 \u00e1llom\u00e1sa volt a Mechtersheimer csal\u00e1d kedves schriesheimi otthona, s\u0151t minden alkalommal a k\u00f3rus els\u0151 \u00e9s utols\u00f3 sz\u00e1ll\u00e1s\u00e1t is \u0151k biztos\u00edtott\u00e1k, r\u00e9szben az anyagi terheket is v\u00e1llalva.<\/p>\n

<\/a>Legt\u00f6bb szolg\u00e1latunk Hollandi\u00e1ban volt. A k\u00f6vetkez\u0151 v\u00e1rosokban j\u00e1rtunk: Kampen, Bussum, Amsterdam, Bennekom, Apelndoorn, Beesterswaag, Rijnsburg, Stadskanaal, Sneek, Delden. Az NSZK-ban: Schriesheim bei Heidelbergben k\u00e9t alkalommal \u00e9s Leimen bei Heidelbergben. 1980-ban Dr. Csete K. Istv\u00e1n p\u00fcsp\u00f6k \u00far megh\u00edv\u00e1s\u00e1ra utaztunk Jugoszl\u00e1vi\u00e1ba, 3 gy\u00fclekezetbe: Pacs\u00e9r, Moravica \u00e9s Feketics reform\u00e1tus templomaiban adtunk hangversenyt. 1981-ben, Csehszlov\u00e1ki\u00e1ban, 1983-ban, Erd\u00e9lyben szolg\u00e1ltunk \u00e9s j\u00e1rtuk v\u00e9gig az orsz\u00e1g szebbn\u00e9l szebb vid\u00e9keit. E helyen kell megeml\u00e9kezn\u00fcnk kedves k\u00fclf\u00f6ldi bar\u00e1tainkr\u00f3l, akikt\u0151l sok seg\u00edts\u00e9get kaptunk. Az NSZK-ban Kurt Mechtersheimer, volt leimeni lelkip\u00e1sztor \u00e9s feles\u00e9ge, Hollandi\u00e1ban J. Busser Rass, a kedves Joli n\u00e9ni. Hanekampn\u00e9 Kov\u00e1cs Sebesty\u00e9n Vera lelk\u00e9szn\u0151 seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel \u00e9s szorgos munk\u00e1j\u00e1val lehet\u0151v\u00e9 v\u00e1lt m\u00e1sodik hollandiai utunk az \u00e9nekkarral, majd az orgona b\u0151v\u00edt\u00e9sekor t\u00f6bb alkalommal is szervezett Kalocsay M\u00e1rta sz\u00e1m\u00e1ra koncertsorozatot holland templomokban, aminek bev\u00e9tel\u00e9t orgonaalkatr\u00e9szekre \u00e9s nyelvs\u00edpokra haszn\u00e1ltuk fel.<\/p>\n

<\/a>K\u00f6sz\u00f6nj\u00fck az \u00e9nekkar nev\u00e9ben Lissai J\u00e1nosn\u00e9 kedves testv\u00e9r\u00fcnknek a sok h\u00edmzett t\u00e9r\u00edt\u0151t, melyekb\u0151l minden utunkra vitt\u00fcnk magunkkal, hogy a vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3 gy\u00fclekezeteket meglepj\u00fck val\u00f3di, \u00e9rt\u00e9kes magyar eml\u00e9kekkel. Ezekb\u0151l t\u00f6bb sz\u00e9p darabot aj\u00e1nd\u00e9kba is adott. Az \u00e9nekkar is kapott aj\u00e1nd\u00e9kot a vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3kt\u00f3l, de ezt az \u00f6sszeget szint\u00e9n az orgona alkatr\u00e9szeinek megv\u00e1s\u00e1rl\u00e1s\u00e1ra ford\u00edtottuk.<\/p>\n

Egyik kedves, mindig szolg\u00e1latk\u00e9sz, lelkes \u00e9nekkari tagunk, Juh\u00e1sz Borb\u00e1la 11 \u00e9vig volt h\u0171s\u00e9ges munkat\u00e1rs, mindaddig, m\u00edg egy S\u00falyos – \u00e9s mint r\u00f6videsen kider\u00fclt – gy\u00f3gy\u00edthatatlan betegs\u00e9g kezdte ki fiatal szervezet\u00e9t, s alig egy \u00e9v leforg\u00e1sa alatt el is k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk, 1984. december 8-\u00e1n. \u0150 volt \u00e9nekkarunk kr\u00f3nik\u00e1sa (mert az \u00e9nekkar esem\u00e9nyeit egy napl\u00f3ba jegyezz\u00fck), s igaz\u00e1n nem gondolta, hogy egyik legs\u00f6t\u00e9tebb fejezete a t\u0151le val\u00f3 b\u00facs\u00faz\u00e1s lesz.<\/p>\n

\u00c9nekkarunk munk\u00e1j\u00e1t nagyban seg\u00edtette a lelkip\u00e1sztorok t\u00e1mogat\u00f3 meg\u00e9rt\u00e9se. Ezt a szolg\u00e1latot az 1976-ban elhunyt I. Madar\u00e1sz Lajos, majd az ut\u00e1na megv\u00e1lasztott V\u00e9gh Tam\u00e1s lelkip\u00e1sztorok is mindig nagyra becs\u00fclt\u00e9k \u00e9s munk\u00e1nkat mindenben a legmesszebbmen\u0151\u00e9n seg\u00edtett\u00e9k, illetve seg\u00edtik. Ugyanakkor nem hi\u00e1nyzik az im\u00e1dkoz\u00f3 h\u00edv\u0151 \u00e9nekkari tagok, a biblia\u00f3rai h\u00edvek, az ima\u00f3r\u00e1sok csoportj\u00e1nak komoly seg\u00edt\u0151 im\u00e1ds\u00e1gos h\u00e1tt\u00e9rmunk\u00e1ja sem, mely n\u00e9lk\u00fcl nem is k\u00e9pzelhet\u0151 el ez a szolg\u00e1lat. A f\u00e9rfitagok k\u00f6z\u00f6tt a t\u00f6bbs\u00e9g egy\u00fattal presbiter is. \u00edgy az \u00e1lland\u00f3 s\u0171r\u0171 fizikai \u00e9s lelki egy\u00fcttl\u00e9t m\u00e9ly\u00edti a tagok saj\u00e1t, \u00e9s a gy\u00fclekezet m\u00e1s ir\u00e1ny\u00fa szolg\u00e1latai ir\u00e1nt \u00e9rzett felel\u0151ss\u00e9g\u00e9t.<\/p>\n

Itt egy pillanatra meg kell \u00e1llnunk. \u00d6sszevetve a volt Dalk\u00f6r \u00e9s a mai Vegyeskar munk\u00e1j\u00e1t, m\u00e1r az eddigiekb\u0151l is nagy k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get l\u00e1tunk a kett\u0151 k\u00f6z\u00f6tt. A dalk\u00f6r\u00f6k a h\u00e1bor\u00fa el\u0151tti gy\u00fclekezetek illetve k\u00f6zs\u00e9gek-v\u00e1rosok jellegzetes kultur\u00e1lis egy\u00fcttesei voltak. Az egyh\u00e1zi n\u00e9vvel f\u00e9mjelzett \u00e9nekkarok is tulajdonk\u00e9ppen z\u00f6mmel vil\u00e1gi m\u0171veket \u00e9nekeltek, \u00e1ltal\u00e1ban vil\u00e1gi versenyeken vettek r\u00e9szt, az egyh\u00e1zi jelleg sokszor csak a n\u00e9vben volt meg egyes k\u00f3rusokn\u00e1l. Gy\u00fclekezeti szolg\u00e1latuk a temet\u00e9seken val\u00f3 \u00e9nekl\u00e9s \u00e9s az egyh\u00e1zi nagy\u00fcnnepeken egy-egy \u00e9nek el\u00e9nekl\u00e9se volt, ami azt jelentette, hogy egyh\u00e1zi m\u0171vekkel nemigen foglalkoztak, mert hiszen \u00e1lland\u00f3 temet\u00e9si \u00e9s nagy\u00fcnnepi reperto\u00e1rjuk volt, elandal\u00edt\u00f3, egyh\u00e1zinak alig mondhat\u00f3 sz\u00f6vegekkel, amit szinte pr\u00f3ba n\u00e9lk\u00fcl produk\u00e1lhattak. Persze kiv\u00e9telek voltak, de az \u00e1ltal\u00e1nos k\u00e9p ez volt, b\u00e1r ezen a szinten \u00e9s egyh\u00e1zi l\u00e9gk\u00f6rben a F\u00f3ti Reform\u00e1tus Dalk\u00f6r mindig a szolg\u00e1lata magaslat\u00e1n \u00e1llt.<\/p>\n

Ma az egyh\u00e1zi k\u00f3rusok verseny\u00e9nek ideje lej\u00e1rt, m\u00e9gis munk\u00e1nkat sok hazai \u00e9s k\u00fclf\u00f6ldi sz\u00ednvonalas szolg\u00e1lat f\u00e9mjelzi. Vid\u00e9ki, vagy ak\u00e1r k\u00fclf\u00f6ldi szolg\u00e1latokra a tagok legt\u00f6bbsz\u00f6r saj\u00e1t k\u00f6lts\u00e9g\u00fck\u00f6n, aut\u00f3busszal utaznak. A vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3 gy\u00fclekezetek \u00e1ltal\u00e1ban hozz\u00e1j\u00e1rulnak – saj\u00e1t erej\u00fckh\u00f6z m\u00e9rt, \u00f6nk\u00e9nt felaj\u00e1nlott \u00f6sszeggel, melyet adott esetben \u00fatik\u00f6lts\u00e9g-hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1sk\u00e9nt, vagy az \u00e9nekkar egy\u00e9b c\u00e9ljaira haszn\u00e1lunk fel. Az is el\u0151fordult t\u00f6bbsz\u00f6r, hogy a felaj\u00e1nlott \u00f6sszeget visszaadtuk a gy\u00fclekezet \u00e9ppen soron l\u00e9v\u0151 sz\u00fcks\u00e9g\u00e9re, vagy egy\u00e9b seg\u00edts\u00e9gre. S\u0151t, l\u00e1tva a gy\u00fclekezet \u00e9s p\u00e1sztora helyzet\u00e9t, az \u00e9nekkar adom\u00e1nyt is adott a gy\u00fclekezetnek (egyik alkalommal, 1977-ben, egy kicsi B\u00e1cs-Kiskun megyei, templom n\u00e9lk\u00fcli gy\u00fclekezet r\u00e9sz\u00e9re \u2014 megd\u00f6bben\u00e9ssel l\u00e1tva helyzet\u00fcket \u2014 3.000 Ft-ot adakozott az \u00e9nekkar a helysz\u00ednen). A k\u00f3rus \u00e9let\u00e9ben gyakran cser\u00e9l\u0151dtek a tagok, az elmaradtak hely\u00e9be l\u00e9p\u0151k biztos\u00edtott\u00e1k az ut\u00e1np\u00f3tl\u00e1st, \u00edgy a k\u00f3rus nem „\u00f6regedett” el. S\u0151t, \u00fajabb rem\u00e9nyekre jogos\u00edtott, hogy 1986. febru\u00e1r 16-\u00e1n volt az els\u0151 pr\u00f3b\u00e1ja az \u00fajonnan indul\u00f3 gy\u00fclekezeti ifj\u00fas\u00e1gi \u00e9nekkarnak 22 r\u00e9sztvev\u0151vel. Az ifj\u00fas\u00e1gi \u00e9nekkark\u00e9s\u0151bb alkalmi szolg\u00e1latokat v\u00e9gzett. Feln\u0151tt tagjaib\u00f3l t\u00f6bben \u00e1tl\u00e9ptek a nagyk\u00f3rusba.<\/p>\n

1986. j\u00fanius\u00e1ban nagy vesztes\u00e9g \u00e9rte a magyar egyh\u00e1zzen\u00e9t. J\u00fanius 27-\u00e9n meghalt G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n professzor, zeneszerz\u0151, \u00e9nekkarunk egyik t\u00e1masza, nekem szem\u00e9ly szerint mesterem \u00e9s atyai j\u00f3 bar\u00e1tom, kinek egyh\u00e1zzen\u00e9nkben munkat\u00e1rsa lehettem. Hal\u00e1l\u00e1r\u00f3l a Reform\u00e1tusok Lapj\u00e1ban eml\u00e9keztem meg (a cikket l\u00e1sd k\u00e9s\u0151bb). \u00c9nekkarunk – feles\u00e9ge \u00e9s csal\u00e1dja enged\u00e9ly\u00e9vel – egy \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb vette fel „G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n” nev\u00e9t.<\/p>\n

G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n \u00e9ppen – 1986-ban – t\u00f6lt\u00f6tte be 80. \u00e9let\u00e9v\u00e9t. K\u00e9r\u00e9semre Sz\u00e1lk\u00e1i Lajos lelk\u00e9sz a 42. zsolt\u00e1r alapj\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny soros eml\u00e9kverset \u00edrt a mester k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9s\u00e9re. B\u00e1rdos Lajost k\u00e9rtem meg a megzen\u00e9s\u00edt\u00e9sre, akinek a sz\u00f6veg annyira megtetszett, hogy betegs\u00e9ge ellen\u00e9re v\u00e1llalta a m\u0171 meg\u00edr\u00e1s\u00e1t. A m\u0171 egyik p\u00e9ld\u00e1ny\u00e1t elk\u00fcldtem G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1nnak, aki kedves szavakkal v\u00e1laszolt a szerz\u0151nek. A m\u0171 bemutat\u00e1s\u00e1t azonban egyik\u00fck sem \u00e9rhette meg. B\u00e1rdos Lajos – val\u00f3sz\u00edn\u0171leg – utols\u00f3 k\u00f3rusm\u0171v\u00e9t v\u00e9g\u00fcl is a Debreceni K\u00e1ntus mutatta be 1986. \u0151sz\u00e9n, miut\u00e1n az \u0151sbemutat\u00e1s jog\u00e1t – k\u00e9r\u00e9s\u00e9re – \u00e1tadtam Berkesi S\u00e1ndornak.<\/p>\n

Juh\u00e1sz J\u00e1nosn\u00e9, kedves h\u00edv\u0151, szopr\u00e1n hang\u00fa testv\u00e9r\u00fcnk, le\u00e1nya (szopr\u00e1n) 1984-ben t\u00f6rt\u00e9nt elveszt\u00e9se ut\u00e1n is h\u0171s\u00e9gesen j\u00e1rt a pr\u00f3b\u00e1kra. Lassan azonban egyre gyeng\u00e9bb lett, s\u00falyosan megbetegedett. 1988. m\u00e1jus 7-\u00e9n \u00e9s 8-\u00e1n, B\u00e9k\u00e9scsab\u00e1n \u00e9s Gyul\u00e1n a k\u00f3rus k\u00e9t napos szolg\u00e1lata m\u00e1sodik napj\u00e1ra igen betegen, de m\u00e9gis ut\u00e1nunk j\u00f6tt f\u00e9rj\u00e9vel egy\u00fctt aut\u00f3val, hogy a gyulai szolg\u00e1laton r\u00e9szt vegyen. Meglep\u0151d\u00e9semre, hogy elj\u00f6tt, \u00edgy sz\u00f3lt: ” Tudom, K\u00e1ntor \u00far, hogy ez az utols\u00f3 r\u00e9szv\u00e9telem a k\u00f3rusban, most kicsit k\u00f6nnyebben vagyok, ez\u00e9rt m\u00e9g utolj\u00e1ra szolg\u00e1lni akartam.” Megrend\u00fclve, s elcsendesedve meg kellett k\u00e9rdeznem magamt\u00f3l, vajon \u00e9n is ilyen v\u00e9gzetesen komolyan tudom-e venni a szolg\u00e1latomat? Ez a r\u00f6vid p\u00e1rbesz\u00e9d az\u00f3ta is v\u00e9gigk\u00eds\u00e9ri munk\u00e1mat. Juh\u00e1sz J\u00e1nosn\u00e9 nyolc h\u00f3nap m\u00falva, 1989. janu\u00e1r 22-\u00e9n csendesen elhunyt. A szolg\u00e1latukat ennyire h\u0171s\u00e9gesen v\u00e9gz\u0151 \u00e9s az \u00e9nekkari munk\u00e1t hitbeli \u00e9s lelkiismereti k\u00e9rd\u00e9ss\u00e9 tev\u0151, m\u00e1r elhunyt, vagy m\u00e9g ma is szolg\u00e1l\u00f3 \u00e9nekkari tagokkal fel\u00fcd\u00fcl\u00e9s \u00e9s \u00f6r\u00f6m a k\u00f6z\u00f6s tanul\u00e1s \u00e9s a szolg\u00e1lat – akik id\u0151t, f\u00e1radts\u00e1got, de anyagiakat sem k\u00edm\u00e9lve \u00e9let\u00fck r\u00e9sz\u00e9nek tekintik ezt a munk\u00e1t.<\/p>\n

1991-ben s\u00falyos trag\u00e9dia \u00e9rte csal\u00e1dunkat. Legid\u0151sebb l\u00e1nyunk, Zsuzsanna, a n\u00e9h\u00e1ny napos kivizsg\u00e1l\u00e1st k\u00f6vet\u0151 m\u0171t\u00e9t ut\u00e1ni napon, 42 \u00e9ves kor\u00e1ban meghalt, miel\u0151tt mag\u00e1hoz t\u00e9rt volna. H\u00e1rom \u00e1rva gyermeke \u00e9s f\u00e9rje a csal\u00e1ddal egy\u00fctt gy\u00e1szolta. Nagyon neh\u00e9z volt! Bele kellett nyugodnunk az \u00dar akarat\u00e1ba.<\/p>\n

Szinte minden \u00e9vben, a t\u00e9li h\u00f3napokban, \u00e1ltal\u00e1ban kar\u00e1csony ut\u00e1n, er\u0151s torokgyullad\u00e1som miatt nagyon neh\u00e9znek bizonyult sz\u00e1momra az \u00e9nekkari munka, de legf\u0151k\u00e9ppen a temet\u00e9seken val\u00f3 \u00e9nekl\u00e9s. Sokszor helyettest kellett k\u00e9rnem. Ekkor vet\u0151d\u00f6tt fel bennem el\u0151sz\u00f6r a gondolat, hogy lassan ut\u00e1na kell n\u00e9zni, ki is fogja folytatni a munk\u00e1m. M\u00e1rta l\u00e1nyom, aki orgonam\u0171v\u00e9sz, szint\u00e9n \u00e1lland\u00f3 torokb\u00e1ntalmakkal k\u00fcszk\u00f6d\u00f6tt, nem tudta v\u00e1llalni a karvezet\u00e9st \u00e9s a temet\u00e9seket, b\u00e1r szinte minden istentiszteleten \u0151 is orgon\u00e1it. V\u00e9gh Tam\u00e1ssal is besz\u00e9lt\u00fcnk a k\u00e1ntorv\u00e1laszt\u00e1sr\u00f3l, de \u0151 er\u0151sen b\u00edztatott a tov\u00e1bbi munk\u00e1ra azzal, hogy a k\u00e1ntorv\u00e1lt\u00e1snak egy\u00e9bk\u00e9nt sincs meg a felt\u00e9tele, mert a kb. 150-200 \u00e9ves k\u00e1ntorlak\u00e1st fel kell \u00faj\u00edtani, s erre m\u00e9g nem ny\u00edlt lehet\u0151s\u00e9g, de majd ennek is elj\u00f6n az ideje. A temet\u00e9seken j\u00f3 hangj\u00e1val igen sokat seg\u00edtett az \u00e9nekl\u00e9sben. 1991-ben hangsz\u00e1laimat meg kellett m\u0171teni, ezut\u00e1n temet\u00e9sekre nem tudtam j\u00e1rni, a k\u00f3rustan\u00edt\u00e1s is nehezemre esett.<\/p>\n

Hollandi\u00e1b\u00f3l lev\u00e9l \u00e9rkezett. A barneveldi \u00e9nekkar szeretett volna Magyarorsz\u00e1gra j\u00f6nni, s megk\u00e9rtek, hogy szervezzem meg az \u00fatjukat, szolg\u00e1lataikat. Term\u00e9szetesen v\u00e1llaltam, \u00edgy elj\u00f6ttek \u00e9s \u00e9nekeltek Kecskem\u00e9ten, Debrecenben, a K\u00e1lvin t\u00e9ren \u00e9s F\u00f3ton. Igaz\u00e1n \u00f6r\u00fcltek sikeres szolg\u00e1lataiknak. Kalocsay M\u00e1rta egy-egy orgonam\u0171vei k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00f6tt koncertjeiken.<\/p>\n

M\u00e1t\u00e9 J\u00e1nos professzor \u00far, kedves bar\u00e1tom, v\u00e1ratlanul a sv\u00e9d evang\u00e9likus egyh\u00e1zzenei k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g megh\u00edv\u00f3j\u00e1t adta \u00e1t 1991. m\u00e1rcius\u00e1ban a f\u00f3ti G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n \u00c9nekkarnak. \u00d6r\u00f6mmel vett\u00fck a megh\u00edv\u00e1st, s b\u00e1r fejenk\u00e9nt 13.000 Ft-ba ker\u00fclt a rep\u00fcl\u0151jegy, m\u00e9gis a k\u00f3rus tagjai v\u00e1llalt\u00e1k. Teh\u00e1t nincs meg\u00e1ll\u00e1s! Szorgalmas tanul\u00e1s, kem\u00e9ny pr\u00f3b\u00e1k k\u00f6vetkeztek. Elvem mindig az, hogy minden k\u00f3rustag eml\u00e9kezetb\u0151l el kell tudja \u00e9nekelni sz\u00f3lam\u00e1t a pr\u00f3b\u00e1kon \u00e9s az el\u0151ad\u00e1son is. Ennek igen sok el\u0151nye van (pl. nem lehet felel\u0151tlen\u00fcl a kottapap\u00edr m\u00f6g\u00e9 b\u00fajni, a karnagyra nem figyelve f\u00fajni a saj\u00e1t sz\u00f3lamot!). Az\u00e9rt is \u00edrom ezt, mert a sv\u00e9dek k\u00fcl\u00f6n felfigyeltek r\u00e1 \u00e9s nagyon tetszett nekik az eml\u00e9kezetb\u0151l val\u00f3 \u00e9nekl\u00e9s. J\u00f3l siker\u00fclt koncertjeink voltak.<\/p>\n

<\/a>M\u00e1rcius 28-\u00e1n indultunk Ferihegyr\u0151l Stockholmba, majd onnan egy emeletes busszal kb. 900 km-t tett\u00fcnk meg Pitea-ig. A kistarcsai evang\u00e9likus \u00e9nekkarral egy\u00fctt utaztunk egy darabig; mi kb. 300 km-rel tov\u00e1bb ment\u00fcnk. Sv\u00e9dorsz\u00e1gban \u00f3ri\u00e1si t\u00e1vols\u00e1gok vannak. Egy konferenciatelepen voltunk elsz\u00e1ll\u00e1solva a tengerparton. Est\u00e9nk\u00e9nt m\u00e1s-m\u00e1s gy\u00fclekezetben adtunk hangversenyt. Egyik r\u00e9sztvev\u0151 \u00e9nekkaros szakk\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s l\u00e1ny \u00edgy \u00edrt iskol\u00e1juk lapj\u00e1ban:<\/p>\n

„Egy tengerparti v\u00e1rosban voltunk elsz\u00e1ll\u00e1solva. Lulea mellett (szint\u00e9n egyetemi v\u00e1ros) volt ez a kis v\u00e1roska. Pitea-nak h\u00edvt\u00e1k. 200 m\u00e9terre volt t\u0151l\u00fcnk a tenger. F\u00fcr\u00f6dni nem tudtunk benne, mert 70 cm-es j\u00e9g bor\u00edtotta. (Ez egy tankot is elb\u00edr.) Az \u00e9jszak\u00e1kat m\u00ednuszokban m\u00e9rt\u00fck. Csup\u00e1n 16 fok C volt… Naponta k\u00e9t koncertet adtunk, a t\u00f6bbi id\u0151 a mi\u00e9nk volt. Megn\u00e9zt\u00fck a vil\u00e1g legmodernebb j\u00e9gt\u00f6r\u0151 haj\u00f3j\u00e1t, voltunk egy t\u0171zolt\u00f3s\u00e1gn\u00e1l… A legnagyobb \u00e9lm\u00e9nyem, hogy \u00e1tment\u00fcnk Lapporsz\u00e1gba. Az\u00e9rt mondom, hogy \u00e1t, mert az \u00e9szaki sarkk\u00f6r\u00f6n t\u00fal van. Az \u00e9szaki sz\u00e9less\u00e9g 68. foka k\u00f6r\u00fcl meg\u00e1llt a busz. Kisz\u00e1lltunk. Egy t\u00e1bla volt az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n: ‘K\u00f6sz\u00f6ntj\u00fck az \u00e9szaki sarkk\u00f6r\u00f6n’ – persze sv\u00e9d\u00fcl. Az az \u00e9rdekess\u00e9ge, hogy ezen a fokon egy erd\u0151s\u00e1v ki van v\u00e1gva. Ez jelzi az \u00e9szaki sarkk\u00f6rt… Megn\u00e9zt\u00fcnk egy lapp m\u00fazeumot… Hazafel\u00e9 l\u00e1ttam az \u00e9szaki f\u00e9nyt. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt.”<\/p>\n

A sv\u00e9d \u00fat ut\u00e1n Kom\u00e1rom-Nagymegyer (Szlov\u00e1kia) volt a k\u00f6vetkez\u0151 szolg\u00e1lati utunk. Kom\u00e1romhoz k\u00f6t\u0151dik kedves di\u00e1k\u00e9veimnek egy r\u00e9sze 1937. \u00e9s 1941. k\u00f6z\u00f6tt, ez\u00e9rt k\u00fcl\u00f6n aj\u00e1nd\u00e9k volt sz\u00e1momra ez az \u00fat.<\/p>\n

<\/a>Meglepet\u00e9s\u00fcnkre a barneveldi k\u00f3rus 1992 tavasz\u00e1ra \u00fajra megh\u00edvott Hollandi\u00e1ba, m\u00e9gpedig \u00fagy, hogy minden k\u00f6lts\u00e9g\u00fcnket v\u00e1llalt\u00e1k. Nem hitt\u00fcnk a szem\u00fcnknek. Az \u00dar \u00edgy jutalmazta, ilyen szebbn\u00e9l-szebb utakkal, szolg\u00e1latokkal az \u00e9nekkarosok h\u0171s\u00e9ges munk\u00e1j\u00e1t. Heidelberg melletti sz\u00e1ll\u00e1sunkat oda-vissza K\u00fcrt Mechtersheimer lelkip\u00e1sztor fizette r\u00e9sz\u00fcnkre, amit ut\u00f3lag tudtunk meg. \u00c9nekkarunk nyugati \u00fatjait emberileg els\u0151sorban neki \u00e9s csal\u00e1dj\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhetj\u00fck. Meg\u00e1ll\u00e1s teh\u00e1t nem volt a tov\u00e1bbiakban sem.<\/p>\n

1992. \u00e1prilis 14-23-ig Bameveldbe utaztunk. Igen nagy szeretettel fogadtak. Pomp\u00e1s koncerteket adtunk a k\u00f6rnyez\u0151 v\u00e1rosokban is. Csal\u00e1dokn\u00e1l laktunk, napi programok voltak. A legszebb a vir\u00e1gki\u00e1ll\u00edt\u00e1s volt Zootermeerben, melyet gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 tavaszi naps\u00fct\u00e9sben n\u00e9zhett\u00fcnk v\u00e9gig, \u00e1mulva a leny\u0171g\u00f6z\u0151 vir\u00e1gcsod\u00e1kat.<\/p>\n

<\/a>1993. tavasz\u00e1n G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n eml\u00e9k\u00e9re rendeztek hangversenyt a pasar\u00e9ti templomban, melyen mi is \u00e9nekelt\u00fcnk, mint a szerz\u0151 nev\u00e9t visel\u0151 \u00e9nekkar. A hangversenyen – melyen G\u00e1rdonyi Zsolt, \u00e9desapja orgonam\u0171veib\u0151l adott el\u0151 – el\u00e9nekelt\u00fck B\u00e1rdos Lajos – G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n 80. sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra kor\u00e1bban k\u00e9r\u00e9s\u00fcnkre \u00edrt – k\u00f3rusm\u0171v\u00e9t is.<\/p>\n

Az 1993. \u00e9v szolg\u00e1latokkal teli tavasza ut\u00e1n a ny\u00e1ri sz\u00fcnetben mindny\u00e1junk sz\u00e1m\u00e1ra megrend\u00edt\u0151 h\u00edr \u00e9rkezett. A. T\u00f3th Istv\u00e1nn\u00e9, szopr\u00e1n \u00e9nekes\u00fcnk, az eg\u00e9sz gy\u00fclekezet Zs\u00f3fik\u00e1ja j\u00fanius 19-\u00e9n, hajnalban elhunyt. N\u00e9h\u00e1ny nappal el\u0151bb m\u00e9g az \u0150rbotty\u00e1ni Gyermekotthonban seg\u00edtett az ott v\u00e9get nem \u00e9r\u0151 munk\u00e1kban. Nem akartuk hinni, hiszen el\u0151tte val\u00f3 nap sokan besz\u00e9ltek vele, de az \u00dar \u00fatjai kif\u00fcrk\u00e9szhetetlenek. Nemcsak a csal\u00e1d, az \u00e9nekkar, a gy\u00fclekezet, de az eg\u00e9sz k\u00f6zs\u00e9g d\u00f6bbenet\u00e9t v\u00e1ltotta ki v\u00e1ratlan hal\u00e1la. Gy\u00fclekezet\u00fcnk „motorja” volt, m\u00e1s egy\u00e9b szolg\u00e1lat mellett a f\u00f3tiak rendszeres \u0151rbotty\u00e1ni munk\u00e1inak \u00e1lland\u00f3 szervez\u0151je. \u00c9lete igazi szolg\u00e1l\u00f3 \u00e9let volt.<\/p>\n

<\/a>Eml\u00e9kezetes volt (de h\u00e1t melyik nem volt az?) a harmadik szlov\u00e1kiai utaz\u00e1sunk is, amikor L\u00e9v\u00e1n \u00e9s Zselizen \u00e9nekelt\u00fcnk – sz\u00e1momra az\u00e9rt is, mert 1944. okt\u00f3ber\u00e9ben a l\u00e9vai gy\u00fclekezet templom\u00e1ban kezdtem meg k\u00e1ntori szolg\u00e1latomat 54 \u00e9vvel ezel\u0151tt. L\u00e9va sz\u00fcl\u0151v\u00e1rosom, \u00e9desap\u00e1m 14 \u00e9vig, hal\u00e1l\u00e1ig (1960.) a gy\u00fclekezet gondnoka volt. Sz\u00fcleim a l\u00e9vai temet\u0151ben nyugszanak. A zselizi szolg\u00e1latunkr\u00f3l videofelv\u00e9tel k\u00e9sz\u00fclt, de a hanganyag sajnos \u00e9lvezhetetlen, mert a g\u00e9pben l\u00e9v\u0151 automata a dinamik\u00e1t teljesen eltorz\u00edtja – pedig egy igen j\u00f3, f\u0171t\u00f6tt hangulat\u00fa koncert volt. Itt vez\u00e9nyelt n\u00e9h\u00e1ny m\u0171vet Berkesi Bogl\u00e1rka zeneakad\u00e9miai hallgat\u00f3 is (karvezet\u00e9s), aki az 1994-95-\u00f6s munka\u00e9vben kiseg\u00edtett, mert hangsz\u00e1laimat 1994. tavasz\u00e1n m\u0171teni kellett, s besz\u00e9lni alig tudtam. Bogl\u00e1rka kit\u0171n\u0151 tehets\u00e9ggel l\u00e1tta el a karvezet\u0151i munk\u00e1t, j\u00f3 seg\u00edt\u0151 volt. Az \u00e9nekkar m\u00e1r az els\u0151 pr\u00f3b\u00e1n sz\u00edv\u00e9be z\u00e1rta „Bogit”, a mosolyg\u00f3, kedves kis „karmestert”, az\u00f3ta is szeretettel eml\u00e9kez\u00fcnk r\u00e1.<\/p>\n

1995. m\u00e1rcius 15-\u00e9n F\u00f3t nagyk\u00f6zs\u00e9g k\u00e9pvisel\u0151 test\u00fclete „Kalocsay Ferenc reform\u00e1tus k\u00e1ntor-karnagynak a k\u00f6zs\u00e9g szellemi \u00e9rt\u00e9keinek gyarap\u00edt\u00e1sa \u00e9rdek\u00e9ben v\u00e9gzett kimagasl\u00f3 munk\u00e1ja \u00e9s hossz\u00fa id\u0151n \u00e1t kifejtett kiemelked\u0151 k\u00f6z\u00e9leti tev\u00e9kenys\u00e9ge elismer\u00e9s\u00e9\u00fcl 17\/1995. sz\u00e1m\u00fa hat\u00e1rozat\u00e1val ‘F\u00f3t D\u00edszpolg\u00e1ra’ c\u00edmet adom\u00e1nyozza”. Nagy meglepet\u00e9sk\u00e9nt \u00e9rt ez a kit\u00fcntet\u00e9s, amit term\u00e9szetesen nagyr\u00e9szt az \u00e9nekkar h\u0171s\u00e9ges, kitart\u00f3 munk\u00e1j\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhetek, akik az „\u00e9nekelt Ige” \u00e9s a gy\u00fclekezet\u00fcnk h\u00edrviv\u0151ik\u00e9nt bej\u00e1rt\u00e1k haz\u00e1nk igen sok gy\u00fclekezet\u00e9t, Eur\u00f3pa 7 orsz\u00e1g\u00e1t, minden\u00fctt gy\u00fclekezeti szolg\u00e1latokat v\u00e9gezve.A k\u00f6zelm\u00falt esem\u00e9nyei<\/em><\/p>\n

1995-ben lelkip\u00e1sztorv\u00e1lt\u00e1s is t\u00f6rt\u00e9nt. V\u00e9gh Tam\u00e1st a V\u00e1rosligeti Fasorba h\u00edvt\u00e1k meg vezet\u0151 lelk\u00e9sznek. 1995. \u00e1prilis 2-\u00e1n a gy\u00fclekezet egyhang\u00faan Zila P\u00e9tert v\u00e1lasztotta meg lelkip\u00e1sztornak. Zila P\u00e9tert Dr. Heged\u0171s L\u00f3r\u00e1nt p\u00fcsp\u00f6k \u00far iktatta be f\u00f3ti lelk\u00e9szi szolg\u00e1lat\u00e1ba 1996. \u00e1prilis 28-\u00e1n. Szolg\u00e1latba l\u00e9p\u00e9sekor a feladatokban nem volt hi\u00e1ny. A templomudvar \u00e9s a templombels\u0151 fest\u00e9se m\u00e9g h\u00e1tra volt. Hallatlan buzgalommal \u00e9s fiatalos er\u0151vel, hittel kezdett munk\u00e1hoz a gy\u00fclekezet k\u00fcls\u0151 \u00e9s bels\u0151 (lelki) \u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9nek folytat\u00e1s\u00e1hoz. Ugyanakkor visszakaptuk a r\u00e9gi gy\u00fclekezeti \u00e9p\u00fcleteket, ami a megoldand\u00f3 feladatokat igencsak szapor\u00edtotta. Lassan azonban megold\u00f3dtak a gondok. \u00daj lelkip\u00e1sztorunk is lelkes t\u00e1mogat\u00f3ja az \u00e9nekkari munk\u00e1nak. Feles\u00e9ge t\u00e1ntor\u00edthatatlan buzgalommal fogott hozz\u00e1 a gy\u00fclekezet r\u00e9gi \u00e1lm\u00e1nak megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1hoz, a reform\u00e1tus \u00f3voda szervez\u00e9s\u00e9hez. Szil\u00e1rd meggy\u0151z\u0151d\u00e9ssel, kitart\u00f3an k\u00fczdve, v\u00e9g\u00fcl 1998. \u0151sz\u00e9n megny\u00edlt 28 gyermekkel gy\u00fclekezet\u00fcnk „Sz\u00e1z Juhocska” Reform\u00e1tus \u00d3vod\u00e1ja. R\u00e1ad\u00e1sul h\u00e1rom kisgyermek nevel\u00e9se mellett, ha n\u00e9ha f\u00e1radtan is, r\u00e9szt vesz a k\u00f3rus munk\u00e1j\u00e1ban.<\/p>\n

V\u00e9gh Tam\u00e1s t\u00e1voz\u00e1sa ut\u00e1n r\u00f6videsen Kenyeressy K\u00e1roly seg\u00e9dlelk\u00e9sz\u00fcnket a v\u00e1li reform\u00e1tus gy\u00fclekezet v\u00e1lasztotta lelkip\u00e1sztor\u00e1nak. Nemcsak a gy\u00fclekezetnek hi\u00e1nyzott a kedves fiatal lelk\u00e9sz, de az \u00e9nekkart is vesztes\u00e9g \u00e9rte, mert igen j\u00f3 tenorunk volt, s\u0151t Arany Erik\u00e1t, szopr\u00e1nunk egyik er\u0151ss\u00e9g\u00e9t v\u00e1lasztotta feles\u00e9g\u00fcl, s t\u00e1voz\u00e1suk \u00e9rz\u00e9kenyen \u00e9rintette a k\u00f3rust. V\u00e1li beiktat\u00e1sukon, 1998. szeptember 8-\u00e1n \u00e9nekkarunk is szolg\u00e1lt.<\/p>\n

1995-ban Katona Zsuzsanna lelk\u00e9szn\u0151t h\u00edvta meg a presbit\u00e9rium beosztott lelk\u00e9sznek. Amellett, hogy a gy\u00fclekezet lelki szolg\u00e1latok ter\u00fclet\u00e9n \u00faj p\u00e1sztorral gyarapodott, r\u00e9szv\u00e9tel\u00e9vel \u00e9nekkarunk alt sz\u00f3lama is egy kit\u0171n\u0151 \u00e9nekessel b\u0151v\u00fclt. 1996-ban elj\u00f6tt a k\u00e1ntorv\u00e1laszt\u00e1s ideje. A Reform\u00e1tusok Lapj\u00e1ban k\u00f6z\u00f6lt\u00fcnk p\u00e1ly\u00e1zatot t\u00f6bb alkalommal. V\u00e1rakoz\u00e1sunkkal ellent\u00e9tben hat p\u00e1ly\u00e1z\u00f3 k\u00f6z\u00fcl csak egy volt v\u00e1laszthat\u00f3. N\u00e9gy\u00fck k\u00f6z\u00fcl voltak, akik a minim\u00e1lis k\u00f6vetelm\u00e9nynek sem feleltek meg. Egyik\u00fck, aki viszont j\u00f3 orgonista volt, csak a templomi orgon\u00e1l\u00e1st v\u00e1llalta volna, \u00edgy szint\u00e9n kiesett. V\u00e9g\u00fcl B\u00f3diss Tam\u00e1s orgonam\u0171v\u00e9sz-karnagyot v\u00e1lasztotta meg a presbit\u00e9rium 1996. j\u00fanius 30-\u00e1n.<\/p>\n

B\u00f3diss Tam\u00e1s a buda<\/a>pesti Ba\u00e1r-Madas Gimn\u00e1ziumb\u00f3l ker\u00fclt F\u00f3rra, ahol kor\u00e1bban \u00e9neket tan\u00edtott \u00e9s az \u00e9nekkart vezette. A Liszt Ferenc Zenem\u0171v\u00e9szeti F\u0151iskol\u00e1t karvezet\u00e9s, orgona, majd egyh\u00e1zzene szakon v\u00e9gezte el (1985, 1988, illetve 1996.), ugyanott jelenleg is az egyh\u00e1zzenei tanszak tan\u00e1ra \u00e9s a doktori fokozat megszerz\u00e9s\u00e9re k\u00e9sz\u00fcl. 1985-ben reform\u00e1tus k\u00e1ntori oklevelet szerzett Debrecenben. Az orsz\u00e1gos egyh\u00e1zzenei \u00e9letben 15 \u00e9ve vesz r\u00e9szt, mint egyh\u00e1zzenei (k\u00e1ntork\u00e9pz\u0151) tanfolyamok tan\u00e1ra, hymnol\u00f3gus, a Doktorok Koll\u00e9giuma Hymnol\u00f3giai Szekci\u00f3j\u00e1nak tagja, az 1991-ben alakult Reform\u00e1tus Egyh\u00e1zzen\u00e9szek Munkak\u00f6z\u00f6ss\u00e9g\u00e9nek (ReZeM) titk\u00e1ra. 1988-ban alap\u00edtotta a budapesti Soli Deo Gl\u00f3ria Kamarak\u00f3rust, melynek kezdett\u0151l fogva egyik vezet\u0151 karnagya. Egyh\u00e1zzenei tev\u00e9kenys\u00e9ge mellett rendszeresen ad orgonahangversenyeket is. Els\u0151 f\u00f3ti k\u00e1ntori szolg\u00e1lat\u00e1ra 1996. augusztus 26-\u00e1n ker\u00fclt sor.<\/p>\n

Az \u00faj k\u00e1ntor nagy lelkesed\u00e9ssel fogott munk\u00e1hoz. Megszervezte az \u00faj gyermekkart, ahov\u00e1 \u00f6r\u00f6mmel j\u00e1rnak a gyerekek, s\u0151t m\u00e1r vid\u00e9ki szolg\u00e1latokat is v\u00e1llaltak! Nagy nyeres\u00e9g\u00fcnk B\u00f3diss Tam\u00e1sn\u00e9, aki magyar-\u00e9nek szakos tan\u00e1r, kit\u0171n\u0151 hangj\u00e1val altunk er\u0151ss\u00e9ge. A v\u00e1laszt\u00e1s ut\u00e1n a templom k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n, udvar\u00e1n is ny\u00fczsg\u0151 \u00e9let kezd\u0151d\u00f6tt. A lelkip\u00e1sztor- \u00e9s a k\u00e1ntorcsal\u00e1d 3-3 kisgyermeke boldog hanc\u00faroz\u00e1ssal, j\u00e1t\u00e9kkal vette birtokba a feny\u0151kkel bor\u00edtott udvart, mindny\u00e1junk nagy \u00f6r\u00f6m\u00e9re.<\/p>\n

A gy\u00fclekezet \u00e9s a presbit\u00e9rium v\u00e1rakoz\u00e1s\u00e1nak megfelel\u0151en, megindult a templomban \u00fajra a gy\u00fclekezeti \u00e9nekek gyakorl\u00e1sa az istentiszteletek el\u0151tt, illetve az ismeretlen \u00e9nekek tan\u00edt\u00e1sa az istentiszteleten az eg\u00e9sz gy\u00fclekezettel.<\/p>\n

1997. \u0151sz\u00e9n \u00faj k\u00f3ruskapcsolat alakult. A kisk\u0151r\u00f6si evang\u00e9likus gy\u00fclekezet megh\u00edv\u00e1s\u00e1ra Magyarorsz\u00e1gra \u00e9rkezett a Lage-i Marktkirche \u00e9nekkara, akik hozz\u00e1nk is ell\u00e1togattak. Okt\u00f3ber 18-\u00e1n \u00e9rkeztek hozz\u00e1nk, s a templomban adott hangverseny\u00fck ut\u00e1n vacsor\u00e1val l\u00e1ttuk \u0151ket vend\u00e9g\u00fcl a gy\u00fclekezeti teremben. A vacsora j\u00f3 hangulat\u00e1t a k\u00f6z\u00f6s \u00e9nekl\u00e9sek, k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9sek teremtett\u00e9k meg. Egym\u00e1s ut\u00e1n ker\u00fcltek el\u0151 a k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen ismert, vagy alkalmilag megtanult k\u00e1nonok, n\u00e9pdalok, gy\u00fclekezeti \u00e9nekek, ek\u00f6zben k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen megfogalmaz\u00f3dott a gondolat a kapcsolat tov\u00e1bbi fenntart\u00e1s\u00e1r\u00f3l \u00e9s vend\u00e9geink – nagy \u00f6r\u00f6m\u00fcnkre – n\u00e9metorsz\u00e1gi viszontl\u00e1togat\u00e1sra h\u00edvtak meg benn\u00fcnket.<\/p>\n

Az \u00dart\u00f3l meg\u00e1ldott \u00e9s sok sz\u00e9p \u00fattal is jutalmazott szolg\u00e1lat \u00f6r\u00f6m\u00e9be v\u00e1ratlanul megint k\u00e9t f\u00e1jdalmas esem\u00e9ny vegy\u00fclt. Csel\u0151tei Julianna 1955-t\u0151l j\u00e1rt a k\u00f3rusba, szinte sohasem hi\u00e1nyzott. Az ut\u00f3bbi \u00e9vekben t\u00f6bbsz\u00f6r panaszkodott sz\u00edvbetegs\u00e9g\u00e9re, ennek ellen\u00e9re minden pr\u00f3b\u00e1n \u00e9s szolg\u00e1laton r\u00e9szt vett. 1997. \u00e1prilis\u00e1ban m\u00e9g elj\u00f6tt \u00e9nekelni, de m\u00e1r gyenge volt. K\u00f3rh\u00e1zba kellett mennie, \u00e9s ott m\u00e1rcius 19-\u00e9n elhunyt. Szeretettel eml\u00e9kez\u00fcnk szer\u00e9ny, csendes, szolg\u00e1l\u00f3 \u00e9let\u00e9re.<\/p>\n

A h\u0171s\u00e9g p\u00e9ld\u00e1ja: „\u00c9neklek az \u00darnak eg\u00e9sz \u00e9letemben.” (Zsolt. 104, 33) -Kalm\u00e1r Tibor ezt tette kora ifj\u00fas\u00e1g\u00e1t\u00f3l kezdve. Kilenc \u00e9ves kisfi\u00fak\u00e9nt ismertem \u00e9s szerettem meg. Kit\u0171n\u0151 hall\u00e1sa, sz\u00e9p \u00e9nekhangja volt. Tizenh\u00e1rom \u00e9ves kora \u00f3ta \u00e9nekelt a gyermekkarban, majd a gy\u00fclekezeti \u00e9nekkarban. Lelkiismeretes, h\u0171s\u00e9ges szolg\u00e1latot v\u00e9gzett. A tenor sz\u00f3lam er\u0151ss\u00e9ge volt. Sajnos, s\u00falyos \u00e9s kegyetlen betegs\u00e9g kezdte ki szervezet\u00e9t. Hosszan lappang\u00f3 betegs\u00e9ge alatt is mindv\u00e9gig \u00f6r\u00f6mmel v\u00e9gezte az \u00dar szolg\u00e1lat\u00e1t a k\u00f3rusban \u00e9s a presbit\u00e9riumban. \u00c9nekkari sz\u00e9ke a templomban csak ritk\u00e1n volt \u00fcres az orgona el\u0151tt. 58 \u00e9ves kor\u00e1ban, 46 \u00e9vi \u00e9nekkari szolg\u00e1lat ut\u00e1n r\u00f6vid, felgyorsult betegs\u00e9gb\u0151l sz\u00f3l\u00edtotta \u0151t el az \u00dar. \u00c9nekl\u0151, szolg\u00e1l\u00f3, h\u00edv\u0151, csal\u00e1dszeret\u0151 \u00e9let\u00e9vel mindny\u00e1junk p\u00e9ld\u00e1ja lehet. F\u00e1jdalommal b\u00facs\u00faztunk szeretett munkat\u00e1rsunkt\u00f3l az ige szavaival: „Uram eml\u00e9kezz meg, hogy h\u0171s\u00e9ggel j\u00e1rtam.” (2. Kir. 20,3)<\/p>\n

<\/a>A gy\u00fclekezettel egy\u00fctt k\u00e9sz\u00fcl\u00fcnk az \u00dar kegyelm\u00e9vel el\u00e9rt 100 \u00e9ves jubileumi \u00fcnnepre. Az 1998-99. \u00e9vi munk\u00e1nk erre \u00f6sszpontosul. H\u00fasz \u00e9ve kib\u0151v\u00edtett orgon\u00e1nk fel\u00faj\u00edt\u00e1sa folyamatban van, hangol\u00e1st, gener\u00e1ljav\u00edt\u00e1st, az orgona eg\u00e9sz rendszer\u00e9nek fel\u00fclvizsg\u00e1lat\u00e1t v\u00e9geztetj\u00fck el, \u00edgy a jubileum ut\u00e1n ism\u00e9t egy kit\u0171n\u0151 hangszert sz\u00f3laltathatunk meg. Megpr\u00f3b\u00e1ltuk \u00f6sszegy\u0171jteni az \u00e9nekkar t\u00f6rt\u00e9net\u00e9re, szolg\u00e1lataira, \u00f6r\u00f6mteli, vid\u00e1m, vagy \u00e9ppen szomor\u00fa esem\u00e9nyeire jellemz\u0151 adatokat, nyerem\u00e9nyt\u00e1rgyakat. Ezekkel egy kisebb ki\u00e1ll\u00edt\u00e1son igyeksz\u00fcnk bemutatni a k\u00f3rus m\u00faltj\u00e1t.<\/p>\n

Csak h\u00e1laad\u00e1ssal tudok visszaeml\u00e9kezni a hajdani \u00e9s az az\u00f3ta eltelt id\u0151kre. \u00d6tven \u00e9v k\u00f6d\u00f6s messzes\u00e9g\u00e9b\u0151l elhalv\u00e1nyodva kirajzol\u00f3d\u00f3 arcokra, az \u00e1rval\u00e1nyhajas f\u00e9rfidalk\u00f6r\u00f6s\u00f6kre, akikb\u0151l m\u00e1r nagyon sokan elt\u00e1voztak k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk, s csak eml\u00e9k\u00fck \u00e9l. Visszaeml\u00e9kezem a kisfi\u00fakra, kisl\u00e1nyokra, a r\u00e9gi gyermekkarra, a le\u00e1nykarra, mely az akkor 50 \u00e9ves k\u00f3rus j\u00f6vend\u0151 \u00e9nekeseit gy\u0171jt\u00f6tte \u00f6ssze, akik igaz\u00e1n h\u0171s\u00e9gesen szolg\u00e1lva, id\u0151t, f\u00e1radts\u00e1got nem k\u00edm\u00e9lve, velem \u00e9s az \u00faj karnaggyal egy\u00fctt m\u00e9g ma is ugyanolyan lelkesed\u00e9ssel j\u00f6nnek \u00e9nekelni, mik\u00f6zben \u00e9desany\u00e1k, \u00e9desap\u00e1k, de sokan m\u00e1r nagysz\u00fcl\u0151k lettek. H\u00e1l\u00e1val gondolok azok szolg\u00e1lat\u00e1ra, akik betegs\u00e9g\u00fck, egy\u00e9b terheik miatt kimaradtak k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk, vagy az \u00dar sz\u00f3l\u00edtotta el \u0151ket. De j\u00f6nnek a fiatalok, akik a hely\u00fckre l\u00e9pnek. J\u00f3 visszagondolni mindny\u00e1junknak a meghitt, csal\u00e1dias l\u00e9gk\u00f6rben elt\u00f6lt\u00f6tt sz\u00f3lampr\u00f3b\u00e1kra, \u00e9nekkari szeretetvend\u00e9gs\u00e9gekre, de legf\u0151k\u00e9ppen a sok-sok szolg\u00e1latra itthon \u00e9s m\u00e1s gy\u00fclekezetekben. Boldogan hallgatom, s azt hiszem, mindny\u00e1junk \u00f6r\u00f6me az ism\u00e9t felt\u00e1mad\u00f3 gyermekkar, rem\u00e9lve, hogy B\u00f3diss Tam\u00e1ssal egy\u00fctt \u00fajabb \u00f6r\u00f6mteli \u00e9vtizedek telnek majd el k\u00f3russzolg\u00e1latukkal, az \u00dar dics\u0151s\u00e9g\u00e9re \u00e9s mindny\u00e1junk lelki \u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9re. H\u00e1l\u00e1t adok Istennek, hogy \u00e9letemet mindv\u00e9gig kez\u00e9ben hordozta. 1970-ben s\u00falyos gerincm\u0171t\u00e9t ut\u00e1n megtartott \u00e9s m\u00e1ig szolg\u00e1lhattam a gy\u00fclekezet\u00fcnkben \u00e9s eg\u00e9sz egyh\u00e1zunkban. Fel\u00e9p\u00edthettem saj\u00e1t kezemmel csal\u00e1di otthonunkat, igaz 13 \u00e9vig tartott, de mindig megadta az \u00dar a k\u00f6vetkez\u0151 munk\u00e1hoz apr\u00e1nk\u00e9nt, az er\u0151t \u00e9s az anyagiakat. A munk\u00e1ba n\u00e9ha beseg\u00edtettek az \u00e9nekkaros testv\u00e9reim is.<\/p>\n

H\u00e1l\u00e1val gondolok az \u00f6t lelkip\u00e1sztorra, akikkel az 54 \u00e9ves k\u00e1ntori szolg\u00e1latom alatt egy\u00fctt dolgozhattam, s akik munk\u00e1mban mindig t\u00e1mogattak. K\u00f6sz\u00f6netet mondok Kalocsay M\u00e1rta l\u00e1nyomnak, aki k\u00e9t \u00e9vtizede szolg\u00e1latomban orgonaj\u00e1t\u00e9k\u00e1val seg\u00edts\u00e9gemre volt \u00e9s a k\u00f3rus orgonak\u00eds\u00e9ret\u00e9t 1973-t\u00f3l l\u00e1tja el itthoni \u00e9s k\u00fclf\u00f6ldi \u00fatjainkon, ahol orgonam\u0171vek el\u0151ad\u00e1s\u00e1val is szolg\u00e1l.<\/p>\n

K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m feles\u00e9gem h\u0171s\u00e9ges szolg\u00e1lat\u00e1t, hogy a sok \u00f6r\u00f6mmel, gonddal, rem\u00e9nyekkel, n\u00e9ha f\u00e1jdalmakkal eltelt 50 \u00e9vben l\u00e1thatatlanul az \u0151 sok-sok munk\u00e1ja mindig seg\u00edts\u00e9gemre volt, v\u00e1llalva legt\u00f6bbsz\u00f6r egyed\u00fcl a n\u00e9gy gyermek \u00e9s az eg\u00e9sz csal\u00e1d gondj\u00e1t.<\/p>\n

K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a f\u00f3ti gy\u00fclekezetnek \u00e9s a presbit\u00e9riumnak, hogy a neh\u00e9z id\u0151kben befogadtak, csal\u00e1dunknak otthont adtak \u00e9s a hossz\u00fa \u00e9vek alatt oly sok szeretettel vettek k\u00f6r\u00fcl benn\u00fcnket.<\/p>\n

K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m az \u00e9nekkarosok h\u0171s\u00e9g\u00e9t, \u00e1ldozatk\u00e9szs\u00e9g\u00e9t, az \u00e9nekkari munk\u00e1mban, szolg\u00e1latokban, de szem\u00e9lyes \u00e9letemben is a k\u00f3russal egy\u00fctt vallott \u00e9nekkel: „Im\u00e1ds\u00e1g az \u00e9n \u00e9nekem, \u00e9letemnek Isten\u00e9hez.”<\/p>\n

Szeretettel eml\u00e9kezem itt sz\u00fcleimre, akikt\u0151l a szolg\u00e1lathoz val\u00f3 ind\u00edttat\u00e1st kaptam. \u0150k eg\u00e9sz vagyonukat, h\u00e1zukat, csal\u00e1djukat \u00e1ldozt\u00e1k oda a Kiskoszm\u00e1lyi B\u00e9thel-mozgalomban Isten olt\u00e1r\u00e1ra, az elhagyottak \u00e9s \u00e1rv\u00e1k megment\u00e9s\u00e9re. Fizet\u00e9s \u00e9s ellenszolg\u00e1ltat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl dolgoztak a t\u00f6bbi h\u00edv\u0151 munkat\u00e1rssal egy\u00fctt. Val\u00f3ban megtapasztaltam sz\u00fcleim \u00e9let\u00e9n kereszt\u00fcl – \u00e9rdemtelen\u00fcl is – az ige igazs\u00e1g\u00e1t: „… irgalmass\u00e1got cselekszem ezer\u00edziglen azokkal, akik engem szeretnek.” Eml\u00e9k\u00fck legyen \u00e1ldott.<\/p>\n

B\u00facs\u00fazom az \u00e9nekkart\u00f3l, orgonak\u00eds\u00e9r\u0151j\u00e9t\u0151l \u00e9s \u00faj, fiatal karnagy\u00e1t\u00f3l, k\u00edv\u00e1nva, hogy \u00fajabb \u00e9vtizedeket t\u00f6ltsenek egy\u00fctt tov\u00e1bb, sok szolg\u00e1lattal, Isten ir\u00e1nti \u00f6r\u00f6mmel – att\u00f3l az ig\u00e9t\u0151l vez\u00e9relve, melyet G\u00e1rdonyi Zolt\u00e1n zen\u00e9s\u00edtett meg a f\u00f3ti \u00e9nekkar sz\u00e1m\u00e1ra \u00c9zsai\u00e1s k\u00f6nyve 30. r\u00e9sz\u00e9nek v\u00e1lasztott verseib\u0151l „\u00edt\u00e9let \u00e9s \u00edg\u00e9ret” c\u00edmen: „… \u00e9s felcsend\u00fcl \u00e9neketek – \u00f6rvendez sz\u00edvetek, mint az\u00e9, aki ujjongva megy az \u00dar hegy\u00e9re \u00e9s megzend\u00edti az \u00dar dics\u0151s\u00e9ges szav\u00e1t.”<\/p>\n

F\u00f3t, 1999. \u00e1prilis hava<\/p>\n

Kalocsay Ferenc k\u00e1ntor – karnagy<\/p>\n

Az \u00e9nekkar karnagyai:<\/p>\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n

Zsoldos Antal<\/td>\n	1899\u20131912<\/td>\n<\/tr>\n
Varga Gergely<\/td>\n	1912\u20131921<\/td>\n<\/tr>\n
Balogh Ferenc<\/td>\n	1921\u20131922<\/td>\n<\/tr>\n
Kerekes Gyula<\/td>\n	1922\u20131923<\/td>\n<\/tr>\n
Kerekes P\u00e1l<\/td>\n	1923\u20131924<\/td>\n<\/tr>\n
Dallos Dezs\u0151<\/td>\n	1924\u20131944<\/td>\n<\/tr>\n
Cz\u00f6vek J\u00f3zsef<\/td>\n	1944\u20131945<\/td>\n<\/tr>\n
Veperdi L\u00e1szl\u00f3<\/td>\n	1946\u20131948<\/td>\n<\/tr>\n
Kalocsay Ferenc<\/td>\n	1948\u20131999<\/td>\n<\/tr>\n
B\u00f3diss Tam\u00e1s<\/td>\n	1999\u20132003<\/td>\n<\/tr>\n
K\u00e9m\u00e9nczy Antal<\/td>\n	2003\u20132006<\/td>\n<\/tr>\n
N\u00e9meth P\u00e1l<\/td>\n	2006-<\/td>\n<\/tr>\n<\/tbody>\n<\/table>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<\/a>","protected":false},"author":64,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"open","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-13","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.fotiref.hu\/enekkar\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/13","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.fotiref.hu\/enekkar\/wp-json\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.fotiref.hu\/enekkar\/wp-json\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.fotiref.hu\/enekkar\/wp-json\/wp\/v2\/users\/64"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.fotiref.hu\/enekkar\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=13"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.fotiref.hu\/enekkar\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/13\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.fotiref.hu\/enekkar\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=13"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}