Hírarchívum

Lelkészeink

Sebestyén Győző – lelkipásztor
Egy szabolcsi kis faluban, Nagyvarsányban nevelkedtem. Szüleim felemás igában éltek, de engem Isten kegyelme az Ő útjára terelgetett. Egy nyári ifjúsági konferencián kaptam Krisztustól új életet Vaján, és ugyanitt kaptam meg az emberhalászat szolgálatára való elhívást is (Márk 1,17.). Ekkor már a Debreceni Református Kollégium diákja voltam, itt végeztem teológiai tanulmányaimat is. Az egyetemi évek alatt találtam meg az Istentől nekem rendelt legjobb ajándékomat: a feleségemet. Segédlelkészi évünket már házaspárként töltöttük Csengerben, majd az „ország közepén”, Szatmárcsekén kezdtük meg önálló lelkészi szolgálatunkat. Négy év múlva láttatta meg velem az Úr, hogy bármennyire is hozzánőttünk lelkileg és érzelmileg is az ottaniakhoz, mi Jézushoz szegődtünk tanítványul. „Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is… (János 12,26.) A fótiak kerestek meg, de Ő hívott és állított ide. Azóta pedig egyfolytában csodálom Isten mentő szeretetét a gyülekezetünk iránt, amivel Életre hívja, és új élettel ajándékozza meg azokat, akik Hozzá jönnek. Szolgálataimmal, életemmel én is ezt a hívást szeretném közvetíteni mindenki számára.
Sebestyén Julianna – beosztott lelkipásztor
Egy kisvárosban, Vásárosnaményban születtem. Gimnazista éveimben kezdtem gondolkodni azokon a kérdéseken, amiknek megválaszolását nem kaptam meg az iskolapadokban. Tudniillik, mi a célja, értelme az életemnek, honnan hová tartok. 17 éves voltam, amikor felragyogott előttem Jézus megváltó tette. Egy ifjúsági csendeshéten, Vaján értettem meg Jézus szavait: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14,6.) Megismerve az Úrban az utat, az egyedüli igazságot, örömmel és megváltott szívvel kezdtem el rajta járni, úgy, mint aki már tudta ki teremtette és miért. Benne találtam meg az igazi boldog életet is. Ő volt az, aki elhívott lelkészi pályára a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre. Ott ismertem meg férjemet is, akivel kéz a kézben már 13 éve együtt szolgáljuk az Urat. A mennyei Atya három gyermekkel ajándékozott meg bennünket. Közülük kettő, Lili és Matyi a szívünknek oly kedves Szatmárcsekén született és nevelkedett négy évig, majd Fóton, az új szolgálati helyünkön kaptuk a „ráadás” ajándékot Zente személyében. Az anyai szolgálat mellett a baba-mama kör és a női bibliaóra vezetését bízta rám az Úr, de a keresztelések és a lelkigondozói beszélgetések is meghatározó részei életemnek. Szeretnék az Úr Jézus Krisztus dicsőségére élni, és azzal a szeretettel, hittel, amit Tőle kapok világítani, azok között az emberek között, akikhez elhív az Úr.
Katona Zsuzsanna – beosztott lelkipásztor
A gyülekezet beosztott lelkésze vagyok, illetve 2004-től kétharmad részben kórház-lelkész Vácon és Kistarcsán.
Hol is kezdődött és mikor? 1953-ban születtem Budapesten, de az év decemberében már Torbágyra (a későbbi Biatorbágyra) kerültem, mert oda választották meg édesapámat lelkésznek – tehát lelkészcsaládból származom. Van még két testvérem: húgom és öcsém és az ő családjaik: sógorom, sógornőm és 1+6 gyermek (unokahúgaim és unokaöcséim). Hála Istennek él még az édesanyám: 84 éves. A hitre jutásom nagyon nehezen történt meg, mert egy lelkészgyerek mindent tud az eszével, még illemtudóan viselkedni is! Így a bűnös, elesett, megváltásra szoruló voltom jól elrejtőzködött. Isten nagy kegyelméből a teológia elvégzése után, lelkészi diplomával mégis csak megtörtént a csoda: új életet nyertem Jézus Krisztus által. Szabadítóm és újjáteremtőm lett. Valójában ennek alapján lettem igazán a szolgálója. A teológia elvégzése után egy tanévet Őrbottyánban, a fogyatékos gyermekek intézetében dolgoztam, majd fél évet az NDK-ban, Potsdam-Babelsbergben, az Oberlinhausban nyelvgyakorlás céljából. Hazatérve 3 és fél év a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban telt el. Ezt követte 5 év Kiskunhalason a gyülekezetben beosztott lelkészi minőségben (4 lelkész dolgozott akkor ott). Innen kerültem Kőszegre a Református Csecsemőotthonba azzal a céllal, hogy öregotthon lesz belőle, s annak a vezetése mellett még a kicsiny református gyülekezetet is pásztorolom majd. A csecsemőotthon bezárt, s az épületről kiderült: nem alkalmas öregotthonnak, így maradt a gyülekezet, 5 csodálatos évig. Aztán Balatonfüredre kerültem a Siloám Otthonba intézeti lelkésznek. Ez másfél évig tartott.
Majd FÓT következett, ami már ismerős terep volt a számomra, hiszen teológus diák koromban I. Madarász Lajos esperes lelkipásztor idejében 1-2 évig vasárnaponként kijártam gyermek-istentiszteletet és délutáni alkalmat tartani, aminek fejében támogatást kaptam a gyülekezettől. 1995. október 1-től élek itt Fóton és a gyülekezetben, amely lelki otthonom, családom lett.
(2010. október)